Pasolini jelen filmjére előismeretek nélkül jegyet váltani csak úgy a mozizás kedvéért a legnagyobb baklövések egyike, amit ember elkövethet. "Egy jegyet kérek a Pokolba. Igen, csak oda lesszíves." 120 napnyi kínzás és embertelenség kb. ugyanennyi percbe sűrítve, feloldozás nélkül. A fasiszta rezsim utolsó napjaiban a társadalom (k)rémje szart eszik. Az utolsó jelenetben aztán mindenki kínhalált hal a Carmina Burana dallamaira (Pasolini szerint náci zene), amit kéjes elégedettséggel néz végig teraszáról a boss, miközben egy mellette álló szolgáló nemiszervét morzsinkálja ismeretlen dramaturgiai okokból.