Ethan Hunt megnősül. De miért? Ne már! Értem én, hogy így frankó az érzelmi dráma, de ez annyira illik a karakteréhez, mint tolószékeshez a távfutás. Ráadásul emiatt Tom még nyálasabban vigyorog, ami szörnyű. De legalább Abrams nem engedett neki annyi önimádó pillanatot, mint Woo.

Szóval fegyvernepper fazon elrablása a Vatikánból (maszkos poén ismét), majd az kiszabadul, mert besúgó van, de a hittel ellentétben az nem Laurence Fishburne, hanem fehér beosztottja. Feleség, természetesen, ha már van, elrabolva, Hunt lophatja el a 'nyúlláb' nevű valamit. Ehhez, teljesen hihető módon, egy centire kiszámolt kötéllel átlendül egyik hatalmas épület tetejéről a másik felhőkarcoló tetejére. A végén meg egy bombát fecskendeznek az agyába (szó szerint) amit úgy él túl... hogy az asszony rögtönzött defibrillátorral kisüti a koponyáját, majd újjáéleszti. Abszolúte 100%, pontosan és tökéletesen megfelel mindez a valóságnak.

A rossz fiúk természetesen megmurdelnek, Philip Seymour Hoffman amúgy zseniálisan előadott bossát viccesen elgázolja egy random autó, miközben Cruise-al verekszik. 

Az, hogy mi az isten az a 'nyúlláb', egyáltalán nem derül ki.