Amerika a választások küszöbén áll, a legfontosabb feladat pedig: megnyerni a népet. A nép pedig imádja a hősöket. Igen ám, de ide nem egyszerű hétköznapi hősök kellenek, hanem rendes, háborús veteránok. Ahhoz meg egy csinos kis háború (mert az éppen nincsen kéznél). Így hát az elnökipari főmufti Robert De Niro megnyeri céljai(k)nak a hollywoodi producert Dustin Hoffmann személyében, hogy rendezzen meg egy kamu-háborút, kamu-békével, amiért aztán Nobel-békedíjra lehet felterjeszteni az elnököt (elvégre ha Kissinger kapott, akkor bárki kaphat a világon). Hogy személyesebbé tegyék a dolgot, még egy eltűnt katonát is kreálnak a semmiből: nem kell más, csak egy szívszorító sztori a vérbeli  vidéki amerikai srácról, Schumannról, meg egy jóképű fickó, aki az arcát adja hozzá. Igen ám, csakhogy a casting elbaszódik, és az "Öreg Cipő" (Schumann --> Old Shoe, ez az állítólagos katona beceneve) megszemélyesítőjéről, Woody Harrelsonról kiderül, hogy egy aberrált elítélt, akit apácákon elkövetett erőszak miatt csuktak le nem kevés időre, és mielőtt a sikeres kamu-mentőakció révén "hazahozhatnák" a frontról nagy csinnadratta közepette, agyonlövi egy farmer, akinek megpróbálja "elcsábítani" a feleségét elegendő nyugtató hiányában. Így aztán szívszorító élő televíziós búcsuztató lesz a dologból, meg persze tuti választási győzelem, amit Dustin Hoffmann csak úgy hív: élete főműve. Az ilyesfajta műveket azonban nem Oscarral jutalmazzák, hanem napszemüveges CIA-sokkal, egy fekete autóval, meg egy titokzatos és váratlan szívroham hírével a híradásokban.