No, miután fizikai fájdalmaim alábbhagytak, egy réges-régi, mégis nem túl idős trash horror halovány emlékképe ötlött fel bennem, melyben a meglett zombik hadát szemkápráztató tűzijáték show-val bandzsították a teljes tengelyferdülésig. Puritán párhuzam, elismerem, mégis képtelen vagyok szabadulni ettől a gondolattól. Snyder korántsem tehetségtelen, ámde az életében amúgy sem nélkülözött túlzások fátyla az ő tudatát is teljesen ellepte, miután megesküdött Hollywooddal. Oké, értem én: vizualizált orgia mindenek felett. Elvégre 3D-t írunk, és ki a pokolból szökött életidegent izgat manapság a narratíva? Minket nem, úgyhogy egy pirospont. Trash és pornó, yeah; ledér lányok vaginájából aranyozott ping-pong labdák törnek elő, viva la libidó, újabb pirospont. Mégis, minden elvárt filmbarbarizmusa ellenére, a néző felálltakor csak a fogak közé rekedt m&m-szel tud foglalkozni, egyébiránt minek. Acéledzett lányai hiába lépkednek (a rendező által „megnemértett” Eredet mintájára) dimenzióból dimenzióba, s ropnak haláltáncot mindennemű gőznácikkal, orkokkal, sárkányokkal és generációgyilkos séfekkel, a katarzis elmarad, a szemet gyönyörködtető akció reakció nélkül marad, csak az a furcsa viszkető érzés marad ott a halántékban, és a bosszúszomjat keltő mozijegy.

Tényleg szopás!