A legjobb koncertfilmek - Spoiler

northpark_sidebar.png

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

A legjobb koncertfilmek

isdb.png

Túl sok jó zenekaros film van, így csak több listán tudjuk bemutatni őket. Legutóbb a legjobb turnéfilmekre mentünk rá, ezúttal következzenek a kedvenc koncertfelvételeink. Teljes filmek és rengeteg jó zene a bejegyzésben!


stopmakingsense.pngStop Making Sense (Jonathan Demme, 1984)


Egy nem hagyományos koncertfilm a Talking Heads-el. Több előadáson rögzítették a felvételek, minden alkalommal csak egy szögből, hogy ne látszódjanak a kamerák, és így állt össze a végső anyag, mely sokkal inkább emlékeztet egy megrendezett színházi előadásra. A rendkívül előnytelen öltönyöket még elnézzük, de a színpadi mozgás, meg a piros baseballsapka nagyon büntet, így erre a filmre is igaz, hogy kiváló szórakozást nyújt azoknak, akik csak simán tanulmányozni akarják a popkultúrát tekintve nagyon durva '80-as éveket. Persze most is idetesszük, egészben:



thelastwaltz.pngThe Last Waltz (Martin Scorsese, 1978)

 

Scorsese sem maradhatott ki a listánkról, és nekünk személy szerint jobban bejön a '78-as Az utolsó valcer, mint mondjuk a 2008-as Shine a Light című Rolling Stones koncertfilm. A Bob Dylan kísérőzenekarából önmagában is fontos rockzenekarrá avanzsáló The Band búcsúkoncertjét megörökítő filmben olyan vendégzenészek fordulnak meg, mint Neil Young, Ringo Starr, Eric Clapton, Muddy Waters, Joni Mitchell, Van Morrison, és persze maga Bob Dylan.


 

thesongremainsthesame.pngThe Song Remains The Same (Peter Clifton, Joe Massot, 1976)


A Led Zeppelin épp a csúcson volt, amikor ezt az azóta klasszikussá avanzsált koncertfelvételt készítették a new yorki Madison Square Gardenben. A címválasztás eléggé találó, mert ez a felvétel azóta is megállja a helyét, és simán ott van a minden idők legjobb koncertjeit tömörítő listán. Bizonyításképp álljon itt a Dazed and confused majd' 30 perces verziója a filmből.


 
thekidsarealright.pngThe Kids Are Alright (Jeff Stein, 1979)

 
Két év, és Keith Moon eltávozik az élők sorából, de ezen a koncerten még eredeti felállásában nyomja a The Who, akik szó szerint és átvitt értelemben is lebontják a színpadot az előadásukkal. A zenekar dalai még ma is meghatározó részei a popkultúrának, elég ha a számtalan feldolgozásra, vagy CSI filmekre gondolunk. Ráadásul az énekes Roger Daltrey azóta nem csak koncertfilmekben fordult meg szereplőként


 

pinkfloydliveatpompeii.pngPink Floyd: Live at Pompeii (Adrian Maben, 1972)


Nincs is jobb egy közönség nélküli koncertnél. Pompeii városában 79-ben óriási pusztítást végzett a Vezúv kitörése, de egyben ez volt az ami megőrizte maradványait az örökkévalóságnak, a mindent beborító vulkáni hamu ugyanis eredeti állapotában konzervált mindent, ami megmaradt a katasztrófa után. De nem csak ezért ideális helyszín a Floyd pszichedelikus dallamai számára, hanem kitűnő akusztikája révén is. A legjobb katartikus dalok közé is felvett Echoes számára talán ez volt a tökéletes helyszín. A film teljes egészében itt:



Depeche Mode: Devotional (Anton Corbijn, 1993)


A Depeche Mode már a legjobb turnéfilmeket felvonultató listánkra is beverekedte magát a 101 című dokumentumfilmmel, de úgy gondoltuk, hogy nem hagyhatjuk ki a kiváló rendezőt, Anton Corbijn-t ebből a felsorolásból, hisz az ő életműve jórészt a zene körül forog (a Mode és a U2 videóit és koncertjeit rendezte, első játékfilmje, a Control pedig a Joy Division frontemberének, Ian Curtisnek életét dolgozta fel). A Devotional egy pazarul összerakott, vizuálisan is lenyűgöző munka, pláne, ha valaki szereti a Depeche Mode dalait. Teljes film:


 

rattleandhum.pngU2: Rattle and Hum (Phil Joanou, 1988)


Amikor még Bono-nak is hosszú haja volt. A Rattle & Hum a zenekar rajongói szerint a legjobb koncert evör, és egynémely dal verziója alátámasztani látszik ezt a véleményt. Hihetetlen erő volt ekkor még a U2-ban, ráadásul a film vizuálisan is baromi erős (igen, a fekete-fehér részek ellenére).


 

pnyc.pngPNYC: Portishead - Roseland New York City (Dick Carruthers, 1998)


A zenekar, amiről amúgy is csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni, ezúttal teljes nagyzenekari kísérettel ad csendesülős koncertet. Mit koncertet, szeánszot! Amikor még lehetett dohányozni a világ színpadain, Beth Gibbons végig a cigarettájába kapaszkodva adta elő a zenekar amúgy sem túl vidám dalait. Garantált élmény, nem csak vájtfülűeknek.



woodstock.pngWoodstock (Michael Wadleigh, 1970)


A woodstocki fesztivál önmagában is fogalom, és ugyanez igaz az azt bemutató Oscar-díjas filmklasszikusra is. Felsorolni is nehéz hány híres előadó/zenekar fordul meg benne: Jimi Hendrix (aki most lenne 70 éves), Jefferson Airplane, Santana, Joe Cocker, Joan Baez, The Who, Canned Heat, Janis Joplin és még sokan mások. Már csak ezért is érdemes rászánni azt a röpke három órát.




A bejegyzés trackback címe:

https://spoiler.blog.hu/api/trackback/id/tr164766857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

colonel Tigh 2012.12.03. 22:55:30

Könyörgöm miért mindig Hey Joe-val kell Hendrixet promózni? És nem kell a szöveg, hogy ez a legismertebb tőle. Ettől hányt be Ő is, szegény.

Bushman 2012.12.04. 09:20:50

Ehem... Live at Wembley?

Dani77 2012.12.04. 09:36:26

A "The Kids Are Alright" nem koncertfilm, hanem egy dokumentumfilm. Tartalmaz ugyan koncertrészleteket, de emellett riportok, tv-showk és zenekari életképek is szerepelnek benne. Az itt látható Wont Get Fooled Again-t, pedig 1978 májusában rögzítették, fél évvel Moon halála előtt. Nem volt koncert, mert csak ezt és a Baba-t játszották el, direkt a film kedvéért.

Rosszindulatú Vászka 2012.12.04. 09:45:23

Ez a Woddstock-ozás tökre fals, a Wight szigeti sokkal tartalmasabb volt zeneileg. Meg Hendrixileg is. Ez a Hendrix koncert pedig szintén eléggé mellélövés - az a szétcsúszott dobos hülyegyerek meg a plusz gitáros nemtom mér volt ott - egyrészt ez a ráadásszám, amit a közönség nagy része is eléggé unt. Tessenek csak megnézni a második DVD-t a dobozból, az alternatív kamerásat, ott láccik, hogy a duci fehér picsákok már talpalnak elfele a sárban, viszont a Hey Joe végén az a latin kiscsaj egy iromba kiscicát tart a keblein. Eléggé fles.

Hiányolom továbbá a listáról a Deep Purple Concertóját 69-ből, valamint a Blind Faith Hyde parkos koncertjét - az a táncoló nigga sztem mind a kettőben ugyanaz.

Blobov 2012.12.04. 10:29:58

S hol vannak a Stones koncertfilmek?
Ha már a Kids are alright szerepelhetett, akkor itt a helye Gimme Shelternek is, ami az altamonti koncert feldolgozása (is).

vladimir964 2012.12.04. 11:46:20

Koncerten minden idők legjobb zenekara a The Who! Nem csak azért, mert rajongójuk vagyok, hanem mert jópár koncertfilmet láttam már életemben. Azonban nem a Kids are Allright, ami gyakorlatilag egy életrajzi egyveleg, hanem a Wigh szigeti koncertjük. Az überelhetetlen. Amitől rock as rock, az mind benne van, és nem színpadiasan, mint a késői utódok koncertjein. Élőben pedig legfelejthetetlenebb élményem Terje Rypdal budapesti koncertje volt. Kis hazánkban kevesen ismerik, pedig szerintem minden idők talán legjobb és legeredetibb gitárosa, aki a gitározást a komolyzene rangjára emelte néhány lemezén.

colonel Tigh 2012.12.04. 11:48:47

@Rosszindulatú Vászka: Azért az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy az utolsó napot követő hajnalban játszottak, ami lássuk be nem egy jó időpont. Ezért talpalnak elfele, gondolj bele a Szigeten hányan vannak az utolsó nap utáni hajnalon, reggelen. Nincs is értelme műsort szervezni arra az időpontra, de hát a Woodstock a monumentális tömeg és kulúrális jelentősége ellenére egy full amatőr rendezvény volt.

                       A film, meg a vége!

süti beállítások módosítása