Ritkaságszámba megy, de olvastam a könyvet. Így kicsit furcsa is volt beülni egy olyan filmre, aminek tudom a végét, de már a mozi közben nem ezen hergeltem magam. Tény, hogy hibátlan adaptációja lett a könyvnek, de egy-két dolog teljesen felesleges volt. 

(A Hatodik érzékkel ellentétben a főszereplő itt csak a film végétől lesz halott.) Aki nem ismeri a könyvet, annak furcsa lehet a sok érzelemingadozás, Gatsby indokolatlanul sokszor elhangzó szavajárása, ugye öreg harcos, de ez utóbbi leginkább Salinger Zabhegyezőjének, Holden nagyon rejtett tourette-szindrómájára enged emlékeztetni. De ne kalandozzunk el ennyire a szentimentalizmus tajtékos vizén. A pattogós témaválasztások, a sok egymás mellett elbeszélés, az álcaként használt bájvigyor, a gyermeki szégyenlősség, az érzelmek e széles skálája tehát korrekt módon van ábrázolva. A két fő helyszín is pont olyan, amilyennek lennie kell. Nick irodalmi elbeszélő narrálása kellemesen töri meg a film cselekményében zajló beszédaktusokat, és jó hallgatni a mesterien kimunkált szóvirágokat. De ha ez mind ilyen jó lett, akkor miért kell a nagy, égbe kiáltó DE? Az én ostorom a rendezőn csattan.

Baz Luhrmann túl sokszor használt messziről indított ráközelítései - nem ismerem a zsargont - annyira tükrözni akarták a helyszínek monumentális jellegét, hogy csak a bántó effektezés maradt meg. Az indokolatlanul gyorsan száguldozó rém gagyi "versenyautós" üldözés maga volt a botrány, elvégre ez nem a Halálos Iramban - Tiporjuk a gázt a Dzsesszkorszakban, de még csak nem is a Grand Theft Auto - Kurvák, Ütés és Szesztilalom. Kérdem én, ha mindent sikerült korhűen visszaadni, nem mintha éltem volna abban az időszakban és szétkönyvtáraztam volna az agyam, hogy ezt kiderítsem, de akkor minek kellett szélsebesen robogó autókat rakni a filmbe? 

#1 Update: Jó. Egy 1922-es gyártású Rolls Royce 20 csúcssebessége 105 km/h. Mindent visszavonok, én vagyok a barom, de a filmben akkor is szarul van megcsinálva.

Amúgy nem lehetett könnyű filmet csinálni nemhogy magáról a dzsesszkorszakról, de Jay Gatsby fiktív történetének vászonra vitelét eleve halott ötletnek tartottam - az előzetesek idején felcsillant a remény, hogy tévedek, aztán megint visszatértem kezdeti megközelítésemhez. Amúgy pont az indokolatlan költekezés és rongyrázás nem volt kihangsúlyozva, csak a fény meg a pompa, a kontraszt nagyon elmaradt. A fene se tudja. Jay Gatsby megfilmesíthető élete nem annyira érdekfeszítő, mint maga a cirka 140 oldalas regény, míg a könyv sorai közt megbúvó pompa nem annyira fényes, mint Baz Luhrmann filmjében. Ellentmondások hada, kétségek és küszködések a jó kritikával és a pozitív értékeléssel, de az akkor is egy erős kettes, egy harmatgyenge hármas, de inkább rossz, mint nem.