Martin Scorsese filmje az év vígjátéka. És még életigazsággal és sablonos üzenettel is szolgál A Wall Street farkasa, hogy a jó elnyeri méltó büntetését, és hogy a drog rossz.*

*a lófaszt

A háromórás filmnek úgy ülünk neki, hogy ez egy igaz történet, aztán DiCapro egy éjszakai pillangó segglyukából felszív nem kevés kokaint, aztán helikopterbe ül és hazavezet. Az imént hanyagul felvázolt első három perc történései már előre sejtetik, hogy normális emberek nem így élnek, ezért ezt nem is akarja az agyunk trúságért felelős szegmense befogadni, mivel számunkra az a mindennapi élet örömfaktora, hogy  egy hónapban hibátlanul működik a lift. De ezért sem bontunk leakciózott pezsgőt, mert a lift folyton szarakszik, meg pezsire amúgy sem futja. És így nézve a filmet az agyunk kikapcsol, mert ilyen nem létezhet a valóságban, vagyis innentől kezdve ez egy jól megírt vígjáték. Mert amúgy az is.

Egy zseniálisan megírt komédia. A slussz poén, hogy a sztorit az élet írta. A főszereplő karakter Jordan Belfort valós személy, aki tényleg megcsinálta a filmben látott dolgokat, azaz pénz, kurvák, drogok mértéktelen fogyasztását, csalást, tőzsdei manipulációt meg ilyen úri huncutságokat. Egyrészt Jordan megírta az életéről szóló könyvet, plusz a forgatókönyv megírásában is besegített. a kérdés csak annyi, hogy az ember aki végigdrogozta és hazudta a karrierjét mennyiben tud valós képet írni saját magáról. Itt térjünk rá a fikció szupersztrádájára és engedjük el a dolgot, hogy ez TÉNYLEG ÍGY VOLT.

A sztori: 

- Jordan Belfort fél év szopás után bejegyzett bróker lesz

- ezen a neves napon a munkahelye frankón becsődöl

- szevasz

- Jordan munkát keres

- és talál is

- de egy nagyon alja centes részvényekkel bizniszelő, susogós mackóban dolgozó, nem túl hiteles figurákból álló kis fisz-fasznyi cégnél

- itt derül fény a gazdagság kulcsára, hogy

- a centes részvényeken 50% a jutalék, míg a rendes részvényeken 1%

- POW

- innentől meg már kitaláljuk

- saját cég, saját alkalmazottak, innováció, növekedés

- és a Jordan seggében az FBI

Mitől vicces ez? A hihetetlen helyzetekre megírt párbeszédek, amikből persze egy betűt sem tudnék annyira hitelesen visszaadni, hogy akár egy kicsit is visszaidézzem vele a film eszelősen pörgős, pattogós, tényleg coolfasza hangulatát.

"Igen, keféltünk. De még mekkorát keféltünk, te jó ég. 11 másodpercig."

A film melegen ajánlott férfiaknak és az olyan nőknek, akik megtűrik az obszcén szavakat és fedetlen sunettik egész filmen átívelő látványát. Ismerve pár Scorsese-DiCaprio alkotást A Wall Street farkasa a következő filmeknek a sürejéből van összerántva, jól:

Casino: ahogy ott Sam "Ász" Rothstein fejébe száll a pénz és a hatalom, úgy itt Jordan kerül szopóágra hülyeségbe torkolló önajnározása miatt.

Kapj el, ha tudsz: mindkét főszereplőt üldözik, mert csalik. Ejnye.

Titanic: hajóbaleset. Itt most jobb végkimenetellel, hála talán annak, hogy a mostani párválasztás során nem egy olyan némbert szerzett magának, aki zokszó nélkül vágja vízbe az Óceán Szívét, telibe beleszarva egy komplett kutatócsapat munkájába...

A nagy Gatsby: magasélet everywhere.

Az igazat megvallva csak superlativusokban tudok mesélni A Wall Street farkasáról, de a felesleges karakterszám-özön helyett inkább egy virtuális mozijegyet adnék át minden kedves olvasónak, hogy nézze meg ezt a filmet, mert megéri. A Rotten Tomatoes szerint is fasza és az IMDb-n is 8,9-en áll.