Brad Pitt népmesét csinált a zombiapokalipszis témájából: ahogy a szegény parasztlegény elmegy a beszélő fához, onnan meg a mittudoménmilyen tóhoz, onnan meg tovább valami harmadik fura mesebeli izéhez, szóval ahogy ez a toposz hömpölyög előre a népmesékben, épp úgy utazik a Z világháború hőse keresztül-kasul a világban, hogy megkaparintsa a fele királyságot a szörnyű járvány ellenszerét. Előbb Koreába megy, de ott nincs semmi, aztán Izraelbe, de alighogy beteszi a lábát, bezombul az egész, szóval onnan is tovább áll, és ez így megy tovább, és már elment a játékidő fele.
Igazi in medias res felütéssel kezdődik a film: rövid családi idillt követően (mely csak azt szolgálja, hogy megtudjuk, Brad Pittnek van neje, meg két gyereke) egy nagyvárosi dugó kellős közepén találjuk magunkat, ahol szó szerint egyik pillanatról a másikra úrrá lesz a veszettség az embereken, akik a) őrjöngő zombikká, vagy b) őrjöngő zombik elől pánikszerűen menekülő tömeggé válnak. Már ettől a felütéstől támad egy fura érzésünk, hogy ez nem az ún. okos zombifilmek sorába fog tartozni, és ez a sejtésünk a további 100 percben be is igazolódik: ez a film ugyanis nem feszeget különösebb kérdéseket, és nem próbálkozik olyasmivel, mint a társadalomkritika. Tulajdonképpen az egész egy nagy tabló, ahol az egymást követő jelenetek csak azt szolgálják, hogy látványos képeket mutassanak őrjöngő zombihordákról. Ez utóbbi fronton legalább egy igazán érdekes megoldás akad a filmben: az élőhalottak arctalan, hömpölygő víztömegként való ábrázolása tényleg egész jól sikerült. Minden más szempontból azonban ezek a zombik a filmtörténet legunalmasabb hasonszőrű szörnyetegei közé tartoznak.
Először is a zombik ábrázolása olyan, mintha az egész világot magyar lakótelepi házmesterré változtatta volna a szörnyű kór. Semmi nem idegesíti annyira ezeket a dögöket, mint a zaj, folyton hallgatóznak, és ha valahol valaki pisszen egyet, esetleg túl hangos a zene, akkor egyből bedühödnek, és őrjöngeni kezdenek. Persze ez nem társadalomkritika, csak simán egy béna fordulat, ennek felismerése vezeti el ugyanis Brad Pittet odáig, hogy a film második felében baltával a kézben halkan sompolyogjon folyosóról folyosóra. Az egészségügyi világszervezet zombik őrizte kutatólaborjában való osonás egyébként a film egyik legjobban sikerült, legfeszesebb része, a gond mindössze annyi, hogy teljesen indokolatlan. Brad Pitt azért oson be, hogy kicsempésszen onnan egy halom veszélyes vírust/baktériumot, rájön ugyanis, hogy a betegeket/betegséget hordozókat nem támadják meg a zombik. Tehát ha a túlélők fel akarják venni a harcot az élőhalottak ellen, nem kell mást tenniük, mint beoltani magukat valami veszélyes, de gyógyítható betegséggel, és akkor láthatatlanok maradnak a dögök számára. Miután élete kockáztatásával megszerzi a szükséges ebola/tbc/satöbbi vírust, már jönnek is érte az ENSZ-től, hogy fegyveresek kíséretében elvigyék a családjához a jól végzett munka jutalmául. És itt jön a millió dolláros kérdés: miért Brad Pittnek, és két másik szerencsétlennek kellett fél óráig rohangálnia 80 zombi között, ahelyett, hogy odahívta volna a fegyveres haverjait, akik bemennek, ledarálják a zombikat, és kihozzák az ellenszert?
De nem ez az egyetlen teljesen bagatell eleme a Z világháborúnak. Ott konkrétan vonyítottam a fájdalomtól, hogy Izrael az egyetlen épen maradt állam, és azért, mert ők tudták egyedül előre, mi fog történni és ezért (most figyelj!) építettek egy nagy falat! Tényleg! Egy rohadt nagy falat építettek a zombik ellen. És miért jutottak be mégis a zombik? Mert a fal mögött élők elkezdtek énekelni és táncolni, ami annyira feldühítette a holtakat, hogy egymás hegyén-hátán felmásztak a falra, amelyet éppen nem figyelt senki, mert mindenki bent bulizott. Bazdmeg! Persze a jó Brad innen is sikeresen kijut egy repülővel, a fedélzeten pedig annak rendje és módja szerint aztán szintén bezombul mindenki - ez utóbbi problémát pedig úgy próbálja meg orvosolni hősünk, hogy elhajít egy kézigránátot a repülőn. Ismétlem: kézigránátot robbant egy repülőn, és mindezt a túlélés érdekében teszi! Komolyan, itt már elkezdtem gondolkodni, hogy lehet, hogy ez csak valami jópofa poén.
A Z világháborúval több probléma is akad: nem csak a szereplői agyatlan zombik, hanem azok is, akik megírták az egészet. És ez még mindig nem lenne gond, elvégre van az a helyzet, amikor az ember nem vágyik másra, csak eszetlen darálásra a filmvásznon. Abban a kategóriában azonban már készültek ezerszer jobb és viccesebb filmek (lásd: A dög trilógiát), jelen esetben pedig épp az a legnagyobb baj, hogy jól láthatóan a készítők sem tudták eldönteni, hogy a nyomasztó moralizálás és az agyatlan pusztítás közül melyik irányba vigyék el a filmet. Így aztán lett ez a nagy katyvasz, ami a nézőt sem tartja többre átlagos, agyatlan, gondolkodni képtelen zombinál.
Végezetül egy kínzó kérdés, ami mindig is foglalkoztatott: a zombivá alakulással miért változnak meg az emberek hangképző szervei? Értsd: hogy képesek olyan üvöltést és hörgést hallatni, amire átlagos ember soha nem lenne képes fiziológiai okokból? Aki tudja, mondja már meg, hogy van ez!
UPDATE: Mai hír, hogy már írják a Z világháború 2-t. Isten irgalmazzon nekünk!