John Carter (John Carter, 2012) - Spoiler

northpark_sidebar.png

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

John Carter (John Carter, 2012)

johncarter.png Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Szóval.

Adott egy polgárháborús veterán az 1860-as évek közepén, aki éppen indiánok és északi katonák elől szökik, hogy aranyat kereshessen, mikor is egy barlangban találja magát, ahol megjelenik valami földönkívüli, aki reflexből megmurdelné, de Carter előbb lelövi, majd, a véletlen folytán, annak az amulettjével a Marsra teleportálódik.

 

Ekkor még csak kicsit fogtam a fejem.

A Marson aztán irgalmatlan nagy heronak számít, mert rá kevésbé hat az ottani gravitáció, így mérföldnyit (!) tud ugrani és irgalmatlanul nagyot üt. Ennek ellenére valami idegen lények vezére sikeresen elfogja, hogy segítségével lezúzza a többi törzset. De közben megjelennek valami lebegő hajók, kiderül, hogy jó meg nem jó emberi civilizációk abálják egymást és épp a jók hercegnője szökik, aki persze jó csaj, ezért Carternek muszáj megmentenie. Aztán valami folyón keresnek valami totál hiteltelen épület izét, ahol rájönnek a teleportáló idegenek titkára.

 

Itt már komoly ingerem támadt, hogy ne nézzem tovább.

Szóval mint kiderül az áll a dolgok hátterében, hogy ezek a teleportáló, alakváltó, szóval marha fejlett, sápadt, kopasz lények overpower fegyvert nyomtak a nem jó fej marsi emberek vezetőjének a kezébe, hogy leigázzák amazokat és ezzel felgyorsítsák a civilizáció pusztulását, nehogy felfedezhessék az ő elég durva technikájukat, amivel istenest játszanak. Igazán jó fejek, ha engem kérdeztek. Carter persze bepöccen, lenyisszantja a helyi indiántörzs vezetőjének a fejét, akik persze annyira primitívek, hogy emiatt rögtön mennek is csatába vele, de annyira mégsem, hogy ne tanuljanak 5 perc alatt léghajót vezetni. Ezután minden simán megy, gonosz ember meghal, idegen elteleportál, csaj megmentve, rögtön össze is adják őket a csatától még füstölgő és hullákkal borított város romjain.

 

Itt már megörültem, hogy mindjárt vége.

 

Na de vár még az igen csavaros vége poén. A film úgy kezdődött, hogy John Carter felad egy táviratot unokaöccsének, hogy jöjjön el birtokára, aztán hősünk meghal. Az unokaöcsre hagy mindent, egy könyvet is, amiben leírja a marsi bulit. Szóval miután megvolt az égi lagzi, hősünket az idegen visszateleportálja a Földre, ahol porosan ébred a barlangban: mint kiderül, csak egy másolata volt a Marson, ő meg addig tetszhalott volt. Új életcélja keresni a Földön egy amulettet, amivel visszamehet a csajához. 10 év után talál is, megrendezi a halálát, aztán betetteti magát egy mauzóleumba, amit csak belülről lehet kinyitni. Megírja az unokaöccsének, hogy őrizze a testét, mert ezek a köcsög idegenek itt is figyelik és szívesen eltennék láb alól és azt is megírja, hogy ő a jelszó a kriptához. Az meg rögtön fut is oda mikor ehhez a részhez ér a könyvben, meg is fejti a jelszót (a beceneve...), a kripta nyílik. Jön is rögtön egy idegen, hogy szegény fiút leszúrja...

 

..ám John Carter előugrik a bokorból és hátba lövi az idegent. Nem is ment vissza a Marsra, mert nem is talált másik amulettet. A kuzin volt a csali. És most elveszi a halott idegentől annak amulettjét, hogy tényleg visszateleportáljon a vörös bolygóra.

Hangos facepalm-al zártam a filmet. 

 



A bejegyzés trackback címe:

https://spoiler.blog.hu/api/trackback/id/tr784527237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

                       A film, meg a vége!