Szóljon belőlem a Dia Hard fanatikus - pedig a második részt nem is láttam - ez a rész messze a legszórakoztatóbb az összes közül. És hát nem ez a célja minden filmnek, hogy lekössön, mint egy túszejtő? De igen. Azt azért aláírom, hogy a franchise kicsit már meg lett szégyentelenítve, análisan, hátulról, nem finomkodva, púderes hím taggal. De! Ez a film nagyon adja.
Jó pár kritkát elolvastam már a legújabb Die Hard mozival kapcsolatban, még a Hollywood Hírügynökség eszmefuttatásában is megfürdőztem, hogy ne érhessen meglepetés a filmvászon elé beülve, és hát egy jó szó, az se sok, de annyit sem hallottam a filmmel kapcsolatban, pedig nekem kurvára bejött. Jó a sztori, jól vannak időzítve a beszólások, a bazmegok, a csattanó ugyan nem szól nagyot, nem kellett a popcornos maradék között turkálva keresgélnem diónyi agyamat, de azért az is ott volt a szeren. Vigyázás, mert a tovább után spoilerezés eshetősége áll fenn, na meg a korábbi Die Hard filmek könyörtelen összehasonlításba is beleszaladhat a kedves olvasó! (Utóbbi csak üres fenyegetőzés.)
Miről szól egy Die Hard film?
Hánytatott magánélettel jócskán megáldott John McClane folyton folyvást beleszalad a tuti balhéba és mivel ő még másnaposan és lelkileg megzuhanva is a legkötelességtudóbb zsernyák, teszi a dolgát, ahogy illik. Nem ám. John McClane csak bocsánatot akar kérni és meg akarja lepni feleségét, de előtte likvidálni kell egy raklapnyi terroristát. Ez a John a világ egyik legszerencsétlenebb zsekája, mert ezért a melóért nem kap jutalékot, veszélyességi pótlékot, de még csak le sem százalékolják a meló végeztéve, pedig aztán kisebb csoda, hogy egyben marad a 90 perces játékfilm végére.
Izgulunk a Die Hard filmeken?
Más nevében nem tudok nyilatkozni - a haverom szerint igen - de szerintem nem. Egyértelmű a végkimenetel, a fordulatok miatt sem kell fejvakarás közepette kikullogni a moziteremből. Mennek, lőnek, meghalnak, túlélnek, túszul ejtenek, a fő gonosz meghal, míg a főszereplő nem. Ennyi bazmeg. Aki szerint nem így van, az hazudik.
John McClane a dialógusok atyaúristene?
Nem éppen. Egyik filmben sem volt egy beszélgetőkirály. Kötelességtudóan elpofázott bárkivel, de azért nem vitte túlzásba, az meg, hogy az ötödik Die Hard filmben a pont a fiáról kellett lelkiznie egy orosz muksóval, hát ki nem szarja le. Az a kocsinál álldogálós rész volt egyedül felesleges.Azt leszámítva egyik dialógus sem volt csöpögős, de még vontatott sem.
Mi a baj az új filmmel?
Semmi! John McClane irgalmat nem ismerve megy és írtja a rosszfiúkat, ahogy azt köll. Tény, hogy a megszokottnál, mintha egy kicsit több autó tört volna össze teljesen indokolatlanul, de ez van bazmeg, Az első autósüldözés során nem kímélték lekoccolni a milliós merdzsókat és én konkrétan szakadtam a röhögéstől. Aztán végül egy helikopter sem maradt, ami ne végezte volna szétrobbanva, de én ilyen jól még nem szórakoztam Die Hard mozin, itt rohadjak meg helybe, ha ez nem igaz. És ez csak annak köszönhető, hogy nem ültem be hülye fejjel a moziba azt várva, hogy életem akciófilmjét láthassam. Szemlátomást, lásd a fentebb említett autós üldözés elég jól példázta, hogy már maga a film sem veszi magát túl komolyan, akkor én miért tegyem. Fogtam magam, hátradőltem, vártam, hogy egy kisebb háborúhoz elegendő lőszert durrogtassanak csutkára tolt Dolby Surround hangzásban, hogy odamondogassanak egymásnak, hogy a gonosz elnyerje méltó büntetését és John McClane a mellkasát kicsit fájlalva csoszogjon szépen elfelé.
