A folyton szentenciákban beszélő öreg hazaviszi a családjához a karate kölyköt Japánba, hogy elmesélje saját és családja múltját. Az ősei Kínából hozták a karatét, méghozzá úgy, hogy ezerhatszázvalahányba az egyik ős rommá itta magát halászás közben, elaludt a csónakban, és Japán helyett Kínában ébredt, ott meg ugye mindenki folyton karatézik (tényleg). Miyagi elbúcsúzik haldokló apjától, és szépen jó útra téríti ősi ellenségét, aki kezében tartja az egész falut. Így aztán helyre is állna a világ rendje, de a gonosz fószer tanítványa beleköp a levesbe, és elhatározza, hogy agyonveri Danielt. Persze a jó győzedelmeskedik, és végül nem végzi ki a másik srácot a küzdelem szabályaival ellentétben, mert pontosan, tudja, hogy "akiben nincs megbocsátás, az blablabla..."