Mi köze van Jockey Ewingnak az észtekhez? Mi a közös David Hasselhoffban és egy moszkvicsban? Hogyan lehet lázmérővel tévét nézni? És hogy jön egymáshoz a diszkó és az atombomba? Mindez kiderül a tovább után, vagy ha megnézik az alábbi filmet (a bejegyzés végén teljes egészében)!

Már mindenki tudja, hogy eltávozott Larry Hagman, mindenki kedvenc (vagy épp gyűlölt) Jockey-ja, aki karakterével a hátán vitte a sorozatot, mely annyi (többek között magyar) embert szegezett a képernyők elé. Saját állítása szerint nélküle még romániai forradalom sem lett volna, a románok ugyanis azért lázadtak fel Ceausescu rendszere ellen, mert maguk is olyan jólétre vágytak, mint a népszerű sorozat kockáin. Még ha ezt túlzásnak is érezzük, kétségtelen, hogy a Dallas és személy szerint JR (csak hazánkban neveztetett ugyanis rejtélyes okoknál fogva Jockeynak) kitörölhetetlenül otthagyta keze nyomát a popkultúrán. Hogy ez mennyire igaz, azt többek között Jaak Kilmi észt rendező jelen munkája is kitűnően bizonyítja. A Diszkó és atomháború arról szól, milyen volt a keleti blokk peremén felnőni a szovjet uralom éveiben: a kommunizmus hangzatos propagandája és sivár valósága elől az egyetlen kiutat a finn televízió adásai jelentették a határ túloldaláról. No persze tilos volt olyan antennával rendelkezni, mellyel foghatóvá vált az adás, ám a szemfüles észtek valahogy mindig kijátszották a hatóságot, és így szívták magukba a nyugati tömegkulturális termékeket a hidegháború szorításában: a diszkózenét, a Knight Ridert, és persze a Dallast. Utóbbi népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint a főhős/rendező története arról, miként tájékoztatta rendszeresen levélben a határtól távol élő, és ezért a finn tévé áldásaitól elzárt rokonait a sorozat aktuális fejleményeiről. A baj akkor következett be, amikor a sorozat sugárzása abbamaradt, és senki nem tudta, ki lőtte le JR.-t A srác ekkor saját maga kezdte folytatni a sorozatot, hogy rokonainak ne kelljen csalódniuk. De hasonlóan bájos kép az is, amikor a panelházak közti parkolóban majd' minden autóra jutott egy-egy karórájához beszélő Knight Rider-rajongó kissrác. A dokumentumfilm túl azon, hogy érdekes, és történelmileg is hiteles információkat oszt meg a korszakból, egyszersmind nagyon finom humorral van átitatva, és vizuálisan is jó élmény.