Összekukázott információk és több éves sorozatnézős tapasztalat alapján alapítunk hitvallást, hogy a Dexter miért ne érdemeljen Emmy-t! Most sem sikerült zsákolnia a gyilkosokat gyilkolóról szóló sorozatnak, és ez így van jól. Nem vagyok egy nagy sorozatbubus, nem olvasok (róluk) kritikákat, megelégszem azokkal az infókkal, amivel IMDb anyánk lát el szorgalmasan, hogy mikor jön a következő rész, van-e, lesz-e karácsonyi szünet, stb. Viszont nagyon elfogult tudok ám lenni, ha arról van szó, de azért megpróbálom minden Homeland fanatikusságomat sutba vágva úgy értekezni arról, hogy a Showtime egykori csillagának, a Dexter című - amúgy méltán híres - sorozatnak miért kezdhetjük megásni a maga kis sekély sírhantját. Súlyos sorozat-spoilerek az Emmy kapcsán a tovább után!

Még mielőtt iszonyatos fröcsögésbe csapnék át, gyorsan listázom a kritikusok által is elismert és még ma is menő drámai sorozatokat. (A lista leginkább az ismertségen alapszik, így ne tessék meglepődni, megsértődni, kurvaanyázós kommenteket írni, amiért még csak meg sem említem a Maffiózókat, a The Killing-et, a Hell on Wheels-t, vagy bármi mást, melynek kihagyása miatt egy statárium helyben halálra ítélne.)

Trónok harca (Game of Thrones, 2011-)

Nem nézem, és nem is fogom. Szép és egyben nagyon kreatív dolog csöcsmutogatással színesíteni egy nem kis pénzből összehajigált fantasy sorozatot, de ha ezt vesszük alapul, akkor én inkább megmaradok a padláson talált NDK pornónál, abban is van annyi bozont meg csöcs, mint a GOT-ban, csak a felbontás szarabb. Ugyan egyletet még nem alapítottam, de azon kevés emberek táborába tartozom, akik nem nagyon szeretik a fantasyt. A Gyűrűk Urát sem komázom. És itt-most két kézzel kell szorítanom a karfát, hogy ne kezdjem ontani magamból a foslavinát. Na de nem akarok ám szembe szállni a felém rohanó vasvillás, fáklyás halálmenettel inkább a rajongók szavaival érvelem meg, hogy miért is érdemes nézni ezt az HBO-s szuperprodukciót. "Azér' kurvajó ez a sorozat, mert van benne vér, meg gyilok, baszás, sárkányok, csöcsök, irgalmatlanul bitang jó csöcsök, meg a törpe hogy kibaszik már mindenkivel." 

Gengszterkorzó (Boardwalk Empire, 2010-)

Az IMDb-re hagyatkozva én is belenyaltam a '20-as évek illegális szeszkereskedelmének világába, de valahogy nem tudtam átérezni a dolgot. Igen, lehet felém hajigálni a súlyos köveket, hogy "Ekkora böszme dolgot mondani, ember!!! Al Capone meg minden bazz!" Őszintén szólva leszarom. Legalább annyira, mint a Reklámőrülteket (Mad Men, 2007-) A harmadik résznél ott is feladtam a mérhetetlen rajongásért vívott küzdelmet., ám ennyi epizód is elég volt ahhoz, hogy elismerjem a díszletek részletességét, a szereplők hibátlan játékát, de baszki mintha slow motion-ben haladna a történet. 

Bűnös Miami (Magic City, 2012-)

Ha már maffia, meg szakszervezet, akkor nálam a Magic City viszi a prímet. Nem tudom a pontos okát, hogy a keleti partot csapkodó Atlanti-óceán hullámain megcsillanó miami napfény vakítja el az ítélőképességem, vagy a nem túl szájbarágós bűnözés, zsarolás, megcsalás, simliskedés, de ha akarnék se tudnék hibát találni a sorozatban. És ez nagyban köszönhető az első, és eddig egyetlen évad záró jelenetnek is. Az '50-es évek végén járunk. Adott egy hotel, ami történetesen a Miramar Playa, meg az azt igazgató Ike Evans, de nyilván nem megy a biznisz beépített kurvák, meg maffiavezér támogatása nélkül. Ike nagy terve, hogy a hotelből casino lesz, de ebből kihagyná a bűnszövetkezet fejét, de a nagy, impotens, beteg állat Gyémánt Bendzsivel nem olyan egyszerű az egyezkedés. Ike védi a gyengéket, és nyilván ez is lesz a veszte, mert egy kurva vallomásának hála az utolsó epizód utolsó percében a sitten kell hesszelnie. Nem őrjöng, nem parádézik, nem rohan telefonért, hogy parancsba adja a fél rendőrőrs felégetését. És igen, pont ettől jó, hogy az ember a büdös életbe nem gondolta volna, hogy a főszereplőt lesittelik az évad utolsó percében. Akármennyire is pronyónak tűnik, annál inkább zseniális ez a befejezés.

Kemény motorosok (Sons of Anarchy, 2008-) 

FIGYELEM! Csak úgy kezdjük el nézni az alábbi sorozatot, ha utána nem sajnáljuk a pénzt arra, hogy szarrá varrassuk a kezünket, majd egy chopperrel meglepve magunkat elinduljunk, hogy brahiból, vagy pénzbehajtás céljából olajos bicikli lánccal szétverjünk egy fasza kis krimót. Én azért nem nézem, mert a pénztárcámban csak a molylepkéknek van hely. Akkor mégis, hogy jövök én ahhoz, hogy erről a sorozatról beszéljek? Úgy, hogy vágom a koncepciót, hogy a kemény faszik márpedig nem sírnak. Ugyanúgy vannak érzelmek, meg barátság, meg összetartás, árulás, meg háború, mint bármely más drámai sorozatban - no de azért nem egy Szüli feli, azt azért csak-csak belátom - de itt nincs idő anyámasszony katonáját játszani. Végre, baszki! Nagyon helyes. 

The Walking Dead (2010-)

 Áttoltuk a biciklit az AMC TV-re. A sorozat megjelenésekor sugárban okádtam egy zombis sorozat gondolatától, és bizony igen nagy barom voltam. A belek meg az ilyen dolgok nem zavarnak, csak valahogy bénának találtam az ötletet, mert persze, hogy nekem a Kaptár című filmen kellett felnevelkednem. Itt nem az ellenszer megkeresése, vagy valami szuper zombi kivégzése a cél, hanem a túlélés, meg hogy belül is emberek maradjanak és találjanak végre egy nyugodt békés helyet piknikezéshez. Mondhatni a zombik csak amolyan ízfokozó gyanánt vannak a sorozatban, mert igazából Lori egymaga is megcsinálná a feszkót meg a drámát, de az úgy uncsi lenne, meg epizódonként kellene képernyőt cserélnem, mert így is sokszor feszengek, hogy ne csapkodjam arcon magam a monitorral.

Totál szívás (Breaking Bad, 2008-)

Már nem tudom megmondani miért, de egyszerűen hibátlan, bazmeg. (Csak a nyomatékosítás végett.)

Homeland (2011-)

Claire Danes-hez - az elég pszicho, zakkant - zseniális alakítása miatt hozzávágtak egy Emmy-díjat, megjegyzem tök jogosan, ami szintén elmondható Damian Lewis-ról is. Ők a két főszereplő, csak hogy tudjuk. A legjobb dráma sorozatnak járó díjat is a Homeland tudhatja magáénak az idén. Ez eddig 3 szobor, 3 marha nagy érdem. De van itt egy negyedik is, a legjobban megírt epizód, amit kapcsiból a legelső epizóddal sikerül bezsákolni a Homeland csapatának. Booom!

Adott egyszer a jól szervezett CIA, a másik oldalon meg Abu Nazir, egy igazi iraki mádörfákör... Amerika... terror-fenyegetettség... érzed már? És a hír a besúgótól, hogy EGY darab amerikai katona átállt. Neee! Nesze neked patriotizmus! És persze ekkor találják meg valami föld alatti bunkerben a nyolc éve eltűnt Nicholas Brody (Damian Lewis) őrmestert. Sejted, hogy mi van, de annyira feszesen tartják a szálakat, hogy az valami félelem. Minden részre bedobnak egy csavart labdát, de úgy, hogy nem veszíted el a fonalat, simán érti az ember, mi miért, és amikor az arcodba tuszkolják a nagy igazságot, akkor sem tudsz kényelmesen hátradőlni, megnyugodni, csak üvölteni a képernyővel, hogy baaazmeg! Minden jelenet alatt hangosan szuszogva veszed a levegőt, nincs üres járat, nem lankad a figyelem. Ha most lelőnék, akár egy poént is, akkor már rohannék is arcon hugyozni magam, mert egész egyszerűen ilyet nem tehetek meg. Ez esetben nem. (Annyit azért elárulok, hogy Bruce Willis az elejétől fogva halott. Ja, bocs, ez nem a simlis és a szende  a Hatodik érzék.)

Dexter (Dexter, 2006-)

A szégyenfolt. Hadd ne kelljen bemutatnom. Most már csak úgy tudnám jellemezni a sorozatot, mint egy elfuserált Gyilkos elmék spin off-ot, ahol emberünknek saját magát kell hajkurásznia. Dexter az a sorozatgyilkos, aki a bíróság által felmentett, de amúgy igencsak bűnös lelkületű embereket pakol fel aktuális műtőasztalára, és darabol fel egy kisebb hegyi beszéd kíséretében, míg a 9-től 5-ig tartó munkaidőben nem másként, mint a miami rendőrség gyilkossági osztályának vérnyomelemzőjeként tevékenykedik. 2006-ban ez elég merész vállalkozás volt és be is jött rendesen. Az első két évad nagyon kemény volt. Olyanokat láthattunk, amiket tévésorozatban addig még nem. Vértócsában sírva pancsoló kisgyereket. De azóta...? (És most nem akarok prédikálni, hogy bezzeg az én időmben még nem fordult ki ennyire magából a világ, stb...) Hat év távlatából azt kell mondjam, hogy tök sablonos az egész. Rendőrség, nyomozás, ölés, titkolózás. A harmadik, negyedik és ötödik évad egyből mehetett volna a kukába, de a hatodiknak is csak az eleje volt jó, úgy istenigazából. Lássuk:

1. évad

"Icetruck killer": a főgonosz beceneve a rendőrségen, és a poén, hogy ő igazából Dexter testvére. Elég durva. Debrát (Dexter mostohatesóját) is majdnem kinyírták közösen, de aztán mégsem. Dexter megöli saját bátyját, és úgy állítja be, mintha az saját magával végzett volna. 

2. évad

"Bay Harbor Butcher": a gyilkológép, aki az öbölbe dobálja feldarabolt áldozatait. Ez lenne Dexter. Az egész őrsön csak Dokesnak esik le a tantusz, hogy Dexter az, akit annyira keresnek. Pechjére, mivel erre egyedül jön rá és ezt a felfedezést egymaga, valahol a világvégén, egy mocsárnál közli Dexterrel, így eléggé pórul jár. Dexter családos ember amúgy, és mivel az asszony valami turpisságot sejt embere kimaradozásaiban, Dexter azt hazudja, hogy rákapott a herkára, ezért eljár fasza kis gyűlésekre, ahol egy nagyon hibbant angol csaj lesz a mentora, aki végül rárobbantja Dokesra azt a bizonyos faházikót, ami a mocsár mellett volt található. Dexter megússza, és Dokesra keni a balhét, hogy márpedig ő volt a "Bay Harbor Butcher", de azért bosszúból a csaj után repül Párizsba, hogy egy kisebb machetével szíven szúrhassa.

3. évad

Dexter véletlenül rossz embert öl meg, de aztán kiderül, hogy mégsem, viszont addigra már túlságosan is közeli barátságba kerül Miguel Prado-val, aki valami politikus, vagy mi a bánatos lótúró. Dexter meg is tanítja, hogy kell szépen ölni. Ezt nem kellett volna, mert emberünk túlságosan is felbátorodik, annyira, hogy már egyedül megy ölni, és már Dextert is kezdi fenyegetni. Dexter nem tegnap kezdte a szakmát, szóval nem kellett összehívnia a tudós egyletet, hogy átbassza Miguelt. Dexter nőül veszi Ritát, de ez a házasság nem fog sokáig tartani. (A háttérben meg ment valami "nyúzó" néven elkeresztelt sorozatgyilkos elkapása dolog, de az egész igazából csak arra volt jó, hogy Debra egy kicsit egyedül is csináljon valamit, a mértéktelen bazmegoláson kívül persze.)

4. évad

"Trinity killer": egy ugyanolyan hétköznapi családapa, mint Dexter, ezért persze, hogy lepacsiznak egymással. De nem szakmáznak ők, mert két dudás nem férhet meg egy csárdában ugye, és ennek leginkább Dexter issza meg a levét. Dexter persze, hogy átsegíti a túlvilágra ellenfelét, de azt nem is sejti, hogy felesége otthon várja, vérbe fagyva a kádban. (Ez lett volna a legideálisabb pont, hogy befejezzék a sorozatot.)

5.évad

5 újgazdag faszt kell megölni, akik fiatal lányokat erőszakolnak és gyilkolnak meg. Ennyi. A poén: a végén majdnem lelepleződik Dexter meg az újdonsült cinkostársa, de Debra futni hagyja őket, mert ő is úgy gondolja, hogy bárkik is legyenek ők, csak jobbat tettek a világgal azzal, hogy kinyírták a szemétládákat.

6. évad

"Doomsday killer": csupán az ítélet napját akarja megvalósítani a halál négy lovasával, meg egyéb ilyen fasza bibliai nyalánkságokkal. Amennyire elegáns és kreatív volt a széria eleje, úgy vált sablonos giccsparádéva. Akkor sem baszódtam hátra a medvebőr fotelemben, amikor kiderült, hogy nem is ketten vannak, hanem csak a srác skizofrén annyira, hogy behaluzza magának a segítő professzort. De a gonosz elnyeri méltó büntetését, és amikor Dexter kése lesújt, akkor lép a színre Debra és jézusmáriázás közepette öklendezni kezd.

A kraft valahol ott veszett el, hogy szarul lettek összepakolva a részek. Bármennyire jól alakít(ott) Michael C. Hall, soha a büdös életben nem fog már kapni díjat ezért a szerepéért. 2007 óta jelölik Emmy-díjra, de akkor James Spader (Boston Legal, az egyik legjobb sorozat evör, itt értekeztünk róla bővebben) aratott, míg 2008-2010 már Bryan Cranston szezonja volt, tavaly meg a Saturday Night Live-os Kyle Chandler zsákolt egy szobrocskát. Persze ugyanígy Hugh Laurie is csak nézőnek járt ezekre a rendezvényekre, hiába nevezték őt is, 2007 óta minden egyes évben.