Szuicid bábváros Tim Burton generációs kórjában senyved. A címszereplő gyermeteg srác pedig parafenomén, így holt lelkeket irányít. Yeah! Minden adott egy vizeletszagú hollywoodi kórtünetre. De! Az alkotók a közhely állott szagú mételyét - meglehetősen zavarba ejtő bravúrral - átlépik és a vászonra materializálnak valamit, ami bőven a kóros zombiőrület fölé emelkedik. Norman szellemsuttogóként a népesség nagy százalékának ellenszenvét vívta ki, nem klasszikus alap, de azért pendíti az iskolai tragikomédiát, személyiségi problémákkal és az elfogadás lényegességével tűzdelve - nem a sztori ad tehát okot a vidámkodásra. Aztán pikk-pakk, valami őrült hobó parafrázisa a közösségre hullott ősi átokról, meg pár zombi telepes és egy kölyökboszorkány, és még a popcorn is kihullik a tátott szánkból. Norman persze fasza gyerek a köbön: a világ feléje indukált gyűlölete, a gyök kettővel sétáló zombik, meg egy dagadt cimbi ellenére is megakadályozza az orbitális armageddont. A happy end előtt pedig megtudjuk, hogy a gonosznak vélt boszi valójában egy dühödt kisgyermek, aki csupán "jóéjt" mesére vágyik, a zombik meg bűnbocsánatért esedező gyarmatosítók. Tessenek élvezkedni!