Nem a Szárnyas fejvadász az egyetlen jó Philip K. Dick feldolgozás a világon, és az, hogy a Total Recall is simán benne van a legjobbak között, az a jó öreg holland rendezőnek, Paul Verhoevennek is köszönhető, aki hiába állítja, hogy nem a sci-fi a kedvenc műfaja, emlékezni tuti amiatt fognak rá. Kevesen tudnak olyan nyomasztó látványvilágot létrehozni erőlködés nélkül, mint ő, és ez nemcsak a brutális jelenetek miatt van - hiába teljesen hiteltelen a fröcsögő vér színe, ezúttal is valami sokkal mélyebb szinten hat ránk a film.

Schwarzenegger egy légkalapácsoló munkás, aki ennek ellenére Sharon Stone-al él együtt. Továbbmegyek, olyan légkalapátor, aki Sharon Stone-al él együtt egy fullos pecóban, ennek ellenére minden éjjel egy másik csajról álmodik, akivel a Mars sivatagában... meghal. Valamilyen rejtélyes oknál fogva egy ennyire kellemetlen álom mégis arra sarkallja, hogy ha már nem utazhat a Marsra (ti. az asszony inkább vágyik bárhova máshova), akkor elmegy egy céghez, ami hamis emlékeket ültet emberek agyába sosemvolt nyaralásokról. Schwarzi berendel egy olyat, amiben két hétig egy szuper ügynök a Marson, akit folyton ki akarnak nyírni, de barna segítőjével oldalán legyőz mindenkit, és végül megmenti az egész bolygót. A processz közben azonban valami elszaródik, és még mielőtt elkezdenék hamis emlékekkel tömni, valódiak jönnek elő, méghozzá olyanok, amelyekben ő tényleg egy Marsról jött ügynök. Kénytelen rájönni, hogy a Marson le akart korábban leplezni egy csúnya összeesküvést, és ezért törölték az emlékeit, kapott helyette kamuemlékeket arról, hogy ő egy légkalapátor, és kapott mellé egy Sharon Stone-t. A fura, hogy nem Sharon Stone-t választja, hanem a gusztustalan vörös bolygót, ahova kövér nőnek maszkírozva elutazik, majd kideríti, mire is jött rá még a törlés előtt: a marsi főbasz, Cohaagen talált egy hatalmas idegenek által épített reaktort, amivel fel lehet olvasztani a marsi jeget, és így felszabadulna az oxigén. Cohaagen azonban épp az oxigén adagolását tartja a kezében, ezzel tudja rabszolgasorsban tartani a marslakókat (höhö). Schwarzi persze megkeresi a barna csaját, majd leaprít mindenkit a jól ismert hologramos trükkel (kettő van belőlem, na melyik az igazi?), majd beindítja a reaktort, és így egyszercsak kék ég lesz a marson, és mindenki felszabadultan (átvitt és szó szoros értelemben is) fellélegezhet. A gond csak az, hogy az emlékgyártó cégnél korábban épp ezt a sztorit rendelte meg. A néző meg agyalhat rajta, hogy akkor ez most tényleg megtörtént, vagy csak ő nézte végig az egészet az agyában (lásd még: Amerikai Pszichó).