A bombák földjén Oscar-díjas párosa, Kathryn Bigelow rendező és Mark Boal forgatókönyvíró már készen álltak a Bin Láden utáni hajszáról szóló új filmjük forgatására, mikor is az élet keresztülhúzta számításaikat: 2011 május 2-án a Haditengerészet különleges egysége egy titkos akció során megölte az első számú főellenséget, Oszáma Bin Ládent. A páros azonban nem hátrált meg, Boal újraírta a forgatókönyvet a fejlemények fényében, és végül el is készült a Zero Dark Thirty.

A film végigvezet minket az első információmorzsák megszerzésétől a végső akcióig meglehetősen autentikusan – Bigelowék célja az események lehetőségekhez mérten minél pontosabb leképezése, a film narratívája is ennek fényében alakul, kevésbé az egyes karakterekre, mint inkább az eseményekre, illetve a hírszerző munka bemutatására helyeződik. Megmutatja a 21. századi hadviselés azon oldalát, melyre eddig kevés film vállalkozott - amit asztalok mögül vívnak, és ami nem kíméli kevésbé az embert, mint a valódi harctér. Fő karaktere, a Jessica Chastain által bravúrosan életre keltett Maya bár más aspektusban, de nem végzi jobban, mint A bombák földjén bombaszakértője. Bigelow filmjének legnagyobb érdeme a visszafogott, elfogulatlan ábrázolás, és az a pátoszmentesség, mellyel az egész történetet kezeli – ebben a harcban nincsenek hősök, csak emberek, akik a munkájukat végzik (aminek a kínzások és vesztegetések mindennapos részei), Bin Láden elfogása pedig nem több egy tűpontosan végrehajtott katonai akciónál, az ellenség kivégzésénél. Bigelow filmje látványos, intelligens, gondolatébresztő és bátor - az idei Oscar-jelölt filmek egyik legjobbja, mely vetélytársai többségénél, köztük a nyertes Argo-akciónál érdemesebb a nézők figyelmére. E sorok írója szerint legalábbis.

Kritikák, filmes listák, vagy egyszerű spoilerek érdekében kövess bennünket a Facebookon, vagy iratkozz fel a Twitter-csatornánkra!