Mézeskalácsház udvarán tengetett gyermekkorunk meghatározó rajzfilmsorozatait idéztük fel pusztán nosztalgikus célzattal. Először a klasszikus külföldi mesékre repültünk rá, a teljesség igénye nélkül.

Barbapapa (Les Barbapapa, 1973-1977)

A sorozat nevét kölcsönző amorf családfő ama képessége okán, hogy gyakorlatilag bármivé képes átalakulni a sörnyitótól a harckocsiig, ultimét ellenfele lehetne az összes szuperhősnek együttvéve, vagy akár a Terminátor T-1000-es modelljével is felvehetné a versenyt. Ennél egyszerűbb ötlet nincs: egy azonosítatlan faj, aminek tagjai alakváltók, alapesetben pedig egy nagy gyurmagombócra hajaznak, így aztán a megrajzolásukhoz sem kell koreaiak egész seregét felbérelni. A konfliktus forrása általában az, hogy a gyerekek rendszerint valami kalamajkába keverednek, amiből aztán Barbapapa képességei kamatoztatásával kihúzza őket.

Jamie és a csodalámpa (Jamie and the Magic Torch, 1976-1979)

 A hetvenes évek derekán eszkábált brit sorozat a magyar Mézga Aladár hallucinogén túráira hajazott, bár jóval gyermekibben s mellőzve az olykor utópisztikus humorizálást. A kis fickó Kakukkiába dzsesszelt át minden lámpaoltás után, hogy egy medszik lámpával gátat szabjon minden katasztrófának.  „Lucy in the Sky with Diamonds..."

Kissyfur (1985-1986)

Korai barátsága az amerikai storyknak a japán animék ébredező rajztechnológiájával. Szomorú nyitányból indít a sorozat, a mama és a megélhetést biztosító cirkusz elvesztése ráébreszti a főkaraktereket, hogy az élet nem ám marcipánszelet. Az új élet reményében valami erdőszéli vízpartra verik a sátrat Mackó bá' és Kissyfur, a mutatványos grizzlyk. E jellemet és fizikumot alakító tulajdonságuk jó néhány alkalommal előnyükre válik az erdei népséggel szemben. Ad hoc csapnak a lecsóba, minden gallyról kaland fickándozik, amit a címszereplő bocs előszeretettel él át és meg. Végig szurkoltunk a kis mackónak, mint Vízipóknak aszálykor.

Színes Szíves Bocsok/Gondos Bocsok (The Care Bears, 1985-1988)

 A My little pony után a legragacsosabb máz, amivel a nyugat arcul fröccsinthette a kelet gyermekrengetegét. Howard Post begombázott trippekre hajazó agymenése, megvallom, minden túlbájolt jellege ellenére képes volt a rendszerváltó csemetéket akár órákra (volt nagy film is) a képernyő elé zsibbasztani. A kalandok, mint minden ilyetén történetben a jó és rossz csatáját ábrázolták fekete/fehér értékrend alapján.

Mosómacik (The Raccoons, 1985-1992):

 Amerikánus mosodatulajdonos mackók élnek a legnagyobb békében egy Walt Disney-től örökölt molyos-fenyves közepette. Adott egy Marci nevű mosó, aki tipizált bajkeverő,  ám minden otromba tette ellenére nyugodtan mehet juharszirup reklámarcnak. S pár egyedi karakter: a tudálékos újságíró macik, a bölcs, de amorf Kutya úr és Jr. Kutyus és persze a megmagyarázhatatlan rózsaszín rém-mecénás Fűrész Oszkár (neadj' isten még pornós névnek is elmenne). A tisztálkodást preferáló macik erkölcsileg is suvickolják a susnyást, így a pénzéhes, gonosz Fűrész Oszkár (de jó leírni) minden alkalommal hoppon marad. Szirupos, de nagyon szerethető volt. Főleg Fűrész Oszkár. Fűrész...

Rongybabák (The Raggy Dolls, 1987-1994)

Már a Toy Story előtt is volt élet - a Rongybabák gyártási hibás, kereskedelmi forgalomba nem kerülő, kiszuperált babákról szól. Olyan az egész, mint valami vidám tanmese a kisebbségi komplexussal küzdőknek, hogy "na, azért mégsem olyan szar a helyzet".

Cápali és Cápeti (Sharky & George, 1990-1992)

Mélytengeri krimisorozat gyerekeknek - zseniális, nem? A francia Channel 4-ról importált rajzfilm a víz alatti bűnügyek Stan és Pan-jának kalandjait mutatja be S.E. ("Spongyabob előtt"). A zseniális fordítást nem csak a magyar cím, de a jól ismert főcímdal is bizonyítja.

Mumin (Tanoshi Mumin Ikka 1990-)

Japán-finn koprodukció a mumin nevű vízilófejű lényekről, meg a haverjaikról. Amellett, hogy igazán bájos sorozatról van szó, a Mumin nem csak játék és mese, megalkotója, bizonyos Tove Jansson ugyanis tudatosan törekedett arra, hogy filozófiát is csempésszen művébe. Persze anno mi ebből mit sem vettünk észre, csak néhány epizód szomorúbbnak tűnt a többinél.