Rocky horror, de egy fia transzi nélkül. Nagy kár, mivel valószínűsíthető, hogy még a fent említett  elemekkel is jóval szórakoztatóbb dolog kerekedne a Transylvaniánál. Korhadék meséskönyv nyílik csikorogva, penetráns dögszagot lehelve olvasójára. Vérszopó mester (Drakula gróf) comebackkel egyet olyan családi vígjáték módon (a meglepettségtől alább hagy az M&M's zacskó nyikorgása). Nyilván nem jár kábeltévé az erdélyi kriptájához, s így nem csak az enyészet, de az unalom is rágja ráncos szárnyait. Bosszantóan ismerős szituációba csöppenünk, csak a maskara más... illetve nem, még az sem. Drakula gróf félti gyermekét, hisz az ő világuk tükrében az ember a kópé, ezért létrehoz egy halandómentesített wellness-kúriát a gyötört árnyékbéli polgároknak (illetve persze hőn imádott csemetéje védváraként). A bökkenő egy emberkölök, aki (az animációs filmtörténet legvaskosabb pöcse) keresztülhúz minden értelmet és démoni logikát, s összeromantikázza a porlepte kastélyt. Az adott mitikus rosszak pedig... rosszak! Elnagyoltak, szellős papírmasék, tartalom és érték nélkül. Ha fel is kuncogunk olykor, mire a végére érünk, már nem sejtjük, mi okozta. Slussz. A story végkimenetele pediglen tré. Úgy ahogy van. Drakula megszereti a fiút, a lányka pedig - "Mindent feláldozok éretted!" - szerelemben ég iránta, a végkifejletben pedig a Démon - lánya boldogságáért - még önnön biztonságát is feláldozza. Orrbab#szó vidám körtánc, és fojtogató métely, a lehetőségek szerinti humor teljes hiányában, a vetítő vászon minden szeglete tocsog a sematizmustól. A happy end itt vérre megy. Nincs kiút, csak a totális apátia, ami a filmet illeti. Felnőtteknek ne, mert fájdalmasan lerágott. Gyerekeknek? Talán egy huzamosabb cukorsokk után, józanításnak. Genndy, ezt hagyni kellett volna a p#csába a fiókban mállani!