Az Interpol frontembere, Paul Banks a legújabb hírek szerint a szólólemeze után újra nagy fába vágja a fejszéjét, és főszerepet vállal egy egész estés játékfilmben. Kíváncsian várjuk az eredményt, de addig is összeszedtük a legemlékezetesebb színésszé vedlett pop/rocksztárokat.
A ZZ Top ikonikus arca, Billy Gibbons eléggé jellegzetes külseje révén nem nagyon kapott olyan szerepeket, ahol nem saját magát, vagy más, kevésbé híres extrém rock-zenészt kell alakítani. Előbbire számos (konkrétan 39) példa akad, ám nehogy azt gondoljuk, hogy kizárólag dokumentumfilmekben és tévéshowkban fordult meg önmaga szerepében: több sorozatban is okozott már galibát Billy F. Gibbons felbukkanása (a hazánkban talán legismertebb, jelenleg is futó példák: CSI - Miami helyszínelők; Két pasi, meg egy kicsi; Igen, drágám). A Vissza a jövőbe-trilógia harmadik részében még csak statisztaszerepben felbukkanó rocksztár (egy zenészt alakított a háttérben) rendszeresen visszatérő szereplője a Dr. Csont című sorozatnak. Itt az egyik főszereplő, a csontvázak vizuális rekonstruálásáért felelős Angela apját alakítja, egyébként utcazenész, aki hol felbukkan, hol eltűnik, és rendszerint a frászt hozza a nő aktuális udvarlóira különös viselkedésével.
Roger Daltrey-t a The Who énekesi posztja mellett színészként is jegyzik, bár ő is csak mellékszerepekig vitte. Olyan alkotásokban láthattuk a háttérben, mint a Spionfióka, aztán rájött, hogy sorozatokban sokkal menőbb felbukkanni. Játszott klasszikusokban (Sliders, Hegylakó), de a ma futó népszerű sorozatokban is előfordul néha: az Azok a '70-es évek Show-ban egy nagyon durva musicalbetétekkel tarkított részhez asszisztált, a CSI: A helyszínelőkben pedig régóta körözött sorozatgyilkost alakított, méghozzá meglepően jól.
Mick Jagger is ráért a Stones mellett néha egy-egy forgatásra, és főszerepet is kapott pár játékfilmben. Nem biztos azonban, hogy ez mindig jó döntés volt: Tony Richardson westernjében lótolvajt (Ned Kelly, 1970, a 2003-as remake-ben Heath Ledger játszotta újra), a borzalmas Running Out of Luck című filmben pedig olyan rockzenészt alakít, akit elrabolnak egy brazíliai klipforgatásról, hogy aztán átadják egy szexmániás banánültetvény-tulajdonosnak. Legjobb alakítását talán a Szabad préda (Freejack, 1992) című sci-fi jövőből jött embervadászaként nyújtotta, miközben Emilio Estevezből próbált gazdatestet csinálni egy haldokló milliomosnak.
David Bowie karakterének természetes velejárója a folyamatos átváltozás, nem véletlen, hogy színészként is kipróbálta magát, és egész emlékezetes szerepek kötődnek hozzá. Ziggy Stardust című lemezével eleve egy űrből jött fickó jelmezét öltötte fel, így mintha csak önmagát alakíthatta volna Nicolas Roeg klasszikus sci-fijében, A földre pottyant férfiben (The Man Who Fell To Earth, 1976). Játszott nagyon beteg vámpírfilmben (Az éhség, 1983), FBI-ügynököt David Lynch irányítása alatt (Twin Peaks - Tűz, jöjj velem!, 1992), a koboldok királyát egy mesefilmben (Fantasztikus labirintus, 1986), a Krisztust elítélő Pontius Pilátust (Krisztus utolsó megkísértése, 1988), Andy Warhol-t (A graffiti királya, 1996), és brit katonát a japán Nagisha Oshima rendezésében (Boldog karácsonyt, Mr. Lawrence!, 1983).
Sting jobban járt volna, ha marad a sivatagi rózsánál, vagy a "Szentmihályon presszó lesz" című örökzöldnél, mert a színészi teljesítménye bizonyos esetekben hagyott némi kívánnivalót maga után, bár A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső (1998), de az amúgy a producerek és David Lynch rendező közti feszültség miatt látványosan bénára sikerült Dűnében (1984) ő sem brillírozott nagyon. Játszott továbbá a The Who rockoperájának, a Quadrophenia-nak filmfeldolgozásában is, sőt, a rajzfilmeket sem veti meg: rendszeres szinkronhang volt a Bolygó kapitánya című szombat reggeli klasszikusban és a Mézengúz (2007) című méhecskés eposzban is (ez utóbbi amúgy egy fullánk nevű embertől talán nem is annyira meglepő).
Muszáj még megemlítenünk Jon Bon Jovi-t, mert az összes eddig említett közül talán az ő színi pályafutása a legviccesebb. Első szerepének meghatározása A vadnyugat fiai II. (1990) stáblistáján: "Az ember a gödörből, akit aztán visszalőnek a gödörbe". Később olyan nagyszabású, elsősorban a női közönségnek szánt produkciókban bukkant fel, mint a Szex és New York, vagy az Ally McBeal.
A teljesség igényét nélkülöző listáról nyilván sokan lemaradtak, őket kommentben várjuk. Továbbá természetesen nem csak férfi énekesek vettek színészi terhet vállukra: külön bejegyzésben igyekszünk megemlékezni a legemlékezetesebb női sztárok alakításairól, és a magyar popipar és filmszakma összefonódásait is megvizsgáljuk majd. Szintén külön posztot szánunk Nick Cave filmes munkásságának, tekintve hogy ő forgatókönyvíróként is jeleskedett.