Az előző részt hazavágta a Bourne által véletlenül felszedett német csaj nyígása, de szerencsénk van, mert az aktuális epizód az ő halálával kezdődik. Persze a mesterlövész nem őt akarta leszedni, csak nehéz jól célozni egy kétszázzal száguldó terepjáróra, amit Bourne vezet. Eközben Berlinben elszaródik egy CIA-s biznisz, a helyszínen csak hullák maradnak, meg a közben több ezer kilométerre az asszonyt sirató Bourne ujjlenyomatai, úgyhogy most megint az egész világ őt kezdi kergetni. Persze ő nem az a fajta, aki nem megy házhoz a lófaszért, hogy aztán lenyisszantsa.

Verhoeven 1990-es klasszikusa után megtekintve joggal hagyja el a mozi sorait hiányérzettel vegyes sajnálattal az ember - ez az a bizonyos "ez egy jó film is lehetett volna" érzés. Talán egy nem várt csavar, talán az elénk táruló jövőbeli világ mélyebb bemutatása, esetleg a női karakterek jobb kidolgozása segíthetett volna (nem is beszélve egy rendes castingról, ahol nem a csapnivalóan tehetségtelen feleségének adja a rendező az egyik legfontosabb szerepet - ti. Kate Beckinsale-nek, aki amúgy ki a f***om?) Hauser üdvöskéje ezúttal nem más, mint az a Jessica Biel, aki annak idején a fölöttébb irritáló Hetedik mennyország nevű sorozatban kezdte, ami pontosan megtestesíti azt, amiért a magamfajta neoliberális csökevény utálja a bigott keresztényeket).

A tévécsatornák esendő módon reklámokat pakolnak a filmek közé. Mi persze rájöttünk, mi az igazán vagány: filmet csempészni a reklámok közé. Az alábbi rövidfilm specialitása, hogy teljes egészében reklámokból készült, melyeket egy közös jellemző fűz össze: George Clooney, mint főszereplő.

 Egy csapat halász kifogja a tengerből a jó Will Huntingot öreg Matt Damont, és ahelyett, hogy őt is felakasztanák a többi hering mellé a húskampóra, inkább kiszedik a hátából a két golyót, amiket ki tudja, ki röpített oda, a kikötőben pedig még pénzt is adnak neki, hogy elindulhasson kideríteni a személyazonosságát. Ja, nem mondtam volna? Matt Damon semmire sem emlékszik, csak az összes európai nyelvre folyékonyan, meg arra, hogyan kell reflexből agyonverni bárkit.

Hát ez a legkreativtalanabb (unkreatív, kreativitástól mentes) bérgyilkos filmek egyike. Nem merem a No.1. nevet ráaggatni a szégyen skálán, de ha rajtam múlik én simán beszavazom az élmezőnybe. 

Na tehát, a kezdeti biznisz beszopódik, majd az egyik cimbi pont meggondolja magát, hogy nem vállal el egy zsíros melót, ezért a másik havert kell megfenyegetni és dróton rángatni, hogy csinálja meg helyette az emberölés projektet. Döcögősen de csak megmurdelnek azok, akiknek meg kell, de ugye közben megy a nyomozás is, hogy a nagyon harcedzett katona komák mitől dobják fel hirtelen és rejtélyes módon a pacskert, aztán ugye csihi-puhi, ütés váltás, de végül minden oké, mert az asszony is épségben megússza és a végén ott virít a nagy büdös semmi. Nincs egy plusz csavar amitől eldobnám az agyam, csak a "ha utánam jössz várni foglak kisköcsög." Ennyi.

A film úgy egy nagy rakás gőzölgő fostalicska, ahogy van. A trailer alapján elég jónak tűnt, a Tükröm, tükröm után meg pláne, amiben a harcsa szájú Julia Roberts "játszik", de még így sem sikerült megütnie az egyszer nézhető filmek színvonalát. A sztori ugye adja magát, ahogy a végkifejlet is, így jogosan marad el a katarzis. A meglepetés annyi, hogy Hófehérke nem a büdös szájú herceg érzéketlen és hiteltelen csókjától kel újra életre, hanem az iszákos, borgőzös vadász nyelvesétől. 

A film amúgy nem Kristen Stewart alakítása és/vagy kinézete miatt pocsék, sőt. Leginkább Charlize Theron artikulálásán basztam fel magam, de hát annyi baj legyen. A történet ott volt hézagos ahol csak lehetett, vagy én vagyok túlságosan is rövid eszű. Mi van a gonosz királynővel? Milyen átok? Ki átkozta meg és miért? Most akkor ki a legszebb a vidéken? A cseppfolyós tükörből előmászó fickót miért csak a gonosz boszorkány látja? Ki volt a vadász nagy szerelme? És hogy ez nem derül ki ugye, minek kellett megemlíteni? A törpéket miért nem hívják a rendes nevükön úgy, hogy Hapci, Kuka, Szende, Szundi, Morgó, Tudor és Vidor? Miért? Miért? Miért?

Ez volt eddig.

Nemrég sorra vettük a legjobb Stephen King ihlette filmeket, de persze csak azért tettük, hogy utána összeszedhessük a legrosszabbakat is. Az alábbi lista két típusú filmet tartalmaz: olyanokat, melyeket a filmkészítők rontottak el, és olyanokat, amikkel talán próbálkozni sem kellett volna. Utóbbi oka, hogy bár King számos remek írással ajándékozott meg minket, ugyanakkor tagadhatatlanul grafomán, és tempója alapján úgy tűnik, minden ötletet kiír magából. Nos vannak olyanok, amelyek talán jobb lett volna, ha csak ötletek maradnak. A sorrend ezúttal is időrendi.

Cujo (Lewis Teague, 1983)

A címszereplő Beethoven gonosz ikertestvére (persze nem a zeneszerzőé): egy nem túl kedves bernáthegyi kutya, aki veszettséget kap, és aztán sikerrel terrorizálja szét korábbi gazdáit. A filmről mindent elárul, hogy felkerült a Bravo 100 legijesztőbb filmjének listájára. De most komolyan egy gyilkos kutya? És egy amcsi kisvárosban nincs senki, aki rámenne egy shotgunnal? Aki nem hiszi, járjon utána, alant teljes egészében megtekinthető, persze angolul.

A kukorica gyermekei (Fritz Kiersch, 1984)

A gyilkos gyerekek ötlete annyira adja magát, hogy kell bele valami plusz. Nos, plusz gyanánt azt sikerült kiizzadni, hogy megbabonázza őket a kukoricaföld, vagyis hát az ott lakó lény, akit istenítenek vezetőjük, egy Isaac nevű kis Cartman irányításával. Hogy hogy a vérbe nem tűnt fel semmilyen hatóságnak, hogy a városban lemészárolták a felnőtteket, nem tudjuk, de hát nem ez a legfurcsább az egészben, hanem a számtalan folytatás és gagyi remake. A főszerepben a jó öreg Linda Hamilton, kicsivel a Terminátor előtt.   És persze itt van a film is, bátraknak:

Ha az első rész sztoriját nézzük, akkor a legnagyobb jóindulattal is csak annyit lehet mondani, hogy plátói szerelem és hirtelen felébredt önérzet miatt mészárolnak le egy raklap terroristát, holott ezért pénzt is kaptak volna. Ezzel szemben most kaptunk egy bosszúhadjáratot meg egy vagon visszaszerzésre szoruló plutóniumot. A Rés a pajzson című zseniális alkotásban már láttunk ilyet, melyben John Travolta elcsakliz egy atomtöltetet, melyet a túlbuzgó Christian Slater akar és fog is visszaszerezni. Az Expendables 2. részében azonban jóval több a vér és a bariton hangon elmormogott kemény beszólás. Abban is biztos vagyok, hogy az egyes szereplők sztárgázsija a gyúróteremben felhalmozott adósságok rendezésére fog elmenni, mert ennyi izmot még a súlyemelő világbajnokságon sem láthat az ember fia.