A multimilliomos jazzdobos léggitársaság-tulajdonos Mel Gibsonnak elrabolja a fiát Gary Sinise (igen, a CSI-ből). A valóságban Nick Nolte fiát amúgy, de ez most kit érdekel. Kétmillió a váltságdíj, de az agyafúrt Gibson rájön, hogy ha fizet, valószínűleg végeznek a kis lurkóval, aztán lelépnek anélkül, hogy valaha is kiderülne, ki volt az. Úgyhogy azonmód nagy dühödten élő adásban felajánlja vérdíjnak az összeget a fickó fejéért. Persze Sinise-t sem ma rángatták le a falvédőről (bármit is jelentsen), úgyhogy kihasználván a tényt, hogy civilben rendőr, szépen leöli a társait, majd úgy tesz, mintha ő kapta volna el az emberrablókat. Így persze jár neki a kenyőcs, de Gibson olyan okos, hogy amikor a "híres megmentő" látványától kisfia menten összevizeli magát, akkor rájön, hogy valami nem stimmel, úgyhogy milliók helyett inkább belehajítja egy kirakatba.

 Van egy szadista ügyvéd, akinek hatalmas szerencséjére új titkárnője mazohista. Szopatja is rendesen, kantárt köt rá a melóhoz és lilára veri a fenekét, ha gépelési hibát ejt. Így megy ez a gyümölcsöző munkakapcsolat egészen addig, amíg a férfi rá nem élvez alázásként a nő hátára. Akkor annyira megijed magától, hogy inkább kirúgja szerencsétlen csajt, aki egyébként ezt nagyon élvezte. A lányt közben eljegyzi egy lúzer, de inkább elnyargal a ruhapróbáról a szadista irodájába szerelmet vallani. Az meg úgy van vele, hogy ha a csaj kibírja az ultimate szívatást, akkor minden szép lesz, ezért a lány kénytelen napokig egy asztalhoz tapadva ülni, össze is vizeli a menyasszonyi ruhát. Ez annyira meghatja szadistánkat, hogy haza is viszi az arát és boldogan élnek, míg egyszer véresre nem verik egymást (ezt már csak én találtam ki).

Igen, bármilyen jó is legyen, ezt a filmet nem épp eszű emberek készítették:

 Ben Affleck imád bankot rabolni, meg szereti hazavinni a munkáját, ezért ráhajt a legutóbbi melója túszára. Jeremy Renner ennek nem örül és már megint pszichopata. Hősünk lelépne a csajával a cityből, de a virágárus főnök nem szereti veszni hagyni a jó munkaerőt. Az utolsó balhé meglehetősen szarul sikerül, Benen kívül mindenki megmurdel, a főnit meg ő maga lövi tökön:

Ezek után vinné a nőt, de arra meg rátapadt az FBI, így egyedül lép le a krokodilok, napfény és sorozatgyilkosok államába (Florida - a szerk.), a nyestnek meg elás egy halom pénzt, aki abból felújítja a gyerkőcök hokipályáját. 

Tiszta haszon. 

 Bagdadban hatástalanítanak bombákat amcsi tűzszerészek. Jeremy Renner egy eszetlen barom, mert a kedvenc hobbija védőfelszerelés nélkül C4-essel játszadozni. Pánikbeteg beosztottját lábon lövik, mire hazamehet, annak a pszichológusa pedig sikeresen aknára lép (én sem értem, hogyan került oda, pedig láttam a filmet). Főhősünk összebratyizik egy pornó-árus kölökkel, akiről később azt hiszi, hogy kibelezték, de mivel mégsem, nem maradhatnak tovább barátok. Otthon az asszony répát pucol és szarik a bombákra. Nem is baj, mert a fazon a végén megint elugrik egy évre adrenalint vadászni. 

Ja igen, Guy Pearce instant felrobban a film elején:

 Emma Thompson lenarrálja Will Ferrell élettét, aki ezt hallja, és pánikba esik, mert így megtudja hogy meg fog halni. De mint kiderül a férfi akkora irodalom rajongó, hogy inkább meghal a regényért, annyira epic a vége. Ki is ugrik egy busz elé megmenteni egy szarul bicikliző gyereket, de az írónő jobban szeretné ha hőse életben maradna, mint a férfi maga, így inkább jól megmenti az életét és sablonos happy endet kanyarít a végére. Dustin Hoffman ennek nem örül.

Ferrellt megnyugtatja a tudat, hogy ő nem egy gólem.

 A sejtés ugyebár megvolt. Eme remeket megelőzően is éreztük a homokdűnék és a tequilát szürcsölő, spanyolajkú, vágottarcú, cowboy kalapos hordák okán. Nincs új a csizmatalp alatt. Rettentő sok mariachi jön, de csak egy az igazi. Johnny Deppnek meg kivételesen nincs holló a keze helyin, nem is kalóz, pláne nem kántáló borbély. Dirr-durr. Szemkisülés és arcleégés. Majd  auf wiedersehn. A jóké a happy end. A gonoszakat meg illik tortillába tekerni.

 Bejött a népségnek a mehikói gitárvirtuóz fegyver concertója. Épp ezért, direktben fuzionál a gitártudás a hidegvérű bérgyilkolással. És a pont előtt kiderül , hogy a legnagyobb ellenségünk pont(ba##meg) a bátyánk. Ki érti ezt? De még a főszereplők is csak maflán toporognak a főcímbe kapaszkodva.

 A zenész véletlenül nem zenél, hanem gyilkol. Becsületből. Első az etikai fölény, utána a kissé besült mordályok hada. Minden amatőrizmusa ellenére a vége csípős, mint a kobrapörkölt. A fősneci kiég, a mariachi piedesztálra hág. Irány Hollywood!

 Kellemes jellemek kellemetlen helyzetben szenvednek. Valaki mindig, de szigorúan csak egy valaki (hisz a végén a segítőikről is kiderül,hogy jóakaratúak alapvetően) nagyon gonosz és a kellemes jellemeknek keresztbe tesz. Legyen az fóka, élő plüss maci, elefánt, kődarab, robot, óvszer, fabábu,kukorica, lány, fiú, béka,elefánt, racsni, törpe...etc. (csak mondjuk ne legyen kipája). A lényeg, hogy megannyi cukormázas musical betét betetőzése, hogy a JÓK ELNYERIK AMIT EL KELL NYERNIÜK! Muszáj! Happy,happy happy, everybody's happy.

 Aktuális a rendszerváltás derekán, a külföldiek tomporába szuszakolni a balatoni jólét lehetőségét. Ámde a szemfüles kufárok minden garast a teljes familia fogához csapdosnak, a Plattensee pedig indukálja a hasznot őszire. Eképpen a magyar tenger partján csilingel az őrület. A kávéra föld kerül, milliók hevernek a fáskamrába, a kalbász életre kel, egy négus csaj nem hajlandó csacsacsázni, a nagypapi emléke ellenére sem, ellenben békáznak Amálka. Petike adja a vége konklúziót, aki szereti a csocsit, de a ping-pong csuszához kevésbé ért. A nyár akkor tud igazán csodás lenni  ha a nyaraló gondnoka egy ereszcsövön szaxofonál.