Tony Stark egy milliomos fegyverfejlesztő zseni és nem mellesleg egy pöcs. Eléggé szarik rá, hogy ki veszi meg a fegyvereit, amíg el nem rabolják. Bekap egy halom repeszt a mellkasába, amik szép lassan araszolnak a szíve felé. Megoldás? Be kell nyomatni egy mágnest a testébe, ami lefékezi a fémdarabokat. És hogy legyen, ami hajtja a mágnest, abban a harmadik világbeli barlangban egy halom hulladékfémből feltalálja a világ legfejlettebb, kicsinyített energiaforrását. Még szerencse, hogy az ostoba terroristáknak nem esett le, hogy annak a világító vacaknak az árából rögtön meg is vehetnék nyomorult kis országukat.
Ja meg persze összetákol egy páncélt, amivel megszökik és amit az a kis szar hajt. Otthon összepakolja a szuper páncélt, kiderül, hogy cégvezető haverja egy szemétláda, aki lekoppintja a páncélt, a végén verekednek, hősünk meg nyilván megnyuvasztja a másikat. A végén meg jó nagy arc, elmondja mindenkinek, hogy ő a bádogember.
Gondolom mert így még könnyebben tud majd csajozni.
Michael Bay, rengeteg vágás, alsó kameraállások, patriotizmus és lassított felvételek. Csak amire számítani lehet. A világ megmentéséhez szükséges legfontosabb skill nem más, mint a fúrás. Bruce Willis pedig úgy tud fúrni, hogy beszarsz. Mehet is az űrbe aszteroidát fúrni, az se gond, ha életében nem ült még űrhajón. Ben Affleck gépe lezuhan, de aztán jön a tartalék fúróval és megmenti a helyzetet. Aztán ő húzza a rövidebbet, neki kéne ott maradni robbantani és meghalni az aszteroidán, de Bruce egy hero, és bevállalja helyette a halált.
A Mad Max igazi apafigura a filmek között, több porontyot is köszönhetünk neki. Először is a klasszikus Mel Gibson-filmek archetípusa: a főhős (országúti rendőr, középkori skót, polgárháborús jenki, menekülő benszülött) szeretteiben egy meglehetősen gonosz csoport tagjai (motoros banditák, hódító angolok, vérszomjas mayák) kárt tesznek, és ezért bosszúhadjáratra indul és lemészárol mindenkit, aki az útjába kerül (Mad Max, A rettenthetetlen, A hazafi, Apocalypto). Másrészt mindezt stílusosan teszi, és ezzel tápot ad olyan szériáknak, mint a Fűrész-sorozat. Bezony, azt innen schmittelték: Gibson úgy számol le a felesége gyilkosával, hogy egy autóroncshoz bilincseli, amiből locsog az olaj, tüzet rak a terjeszkedő tócsa mellett, aztán ad neki egy fűrészt, hogy nesze, van még pár perced, aztán elhajt az országúton.
Nem lett volna egyszerűbb azt a címet adni, hogy M:I 4? Mert ez így állati hosszú.
Ethan Hunt megnősül. De miért? Ne már! Értem én, hogy így frankó az érzelmi dráma, de ez annyira illik a karakteréhez, mint tolószékeshez a távfutás. Ráadásul emiatt Tom még nyálasabban vigyorog, ami szörnyű. De legalább Abrams nem engedett neki annyi önimádó pillanatot, mint Woo.
Brian De Palma filmjéhez képest ez a rész olyan, mint John Woo tarkára pingelt bordélyháza: nyers, érzéki terror a ízlés ellen. Az első film sem volt realisztikus, de ehhez képest legalább hihető. Itt meg csak vigyorog Tom Cruise, mint egy eszelős, a séróját pedig megnövesztette, hogy menjen a lassított felvételes, galamb-röptös képekhez. 
Végig a vén kém (Jon Voight) volt a tettes. Ő nyírta ki az egész csapatot a film elején. Segített benne a felesége és Jean Reno is. Tom Cruise elmaszkírozza magát, hogy lebuktassa őket is és a vevőt is. Aztán az árulók mind meghalnak. A papó maga lövi le a csajt - franc se tudja, hogy miért - ő meg a franciával egyetemben felkenődik a Csalagút sínére.
Először egy vallomással indítanám az ótvaros mocskolódást. Férfi vagyok - vagy legalábbis annak vallom magam - és mégis láttam a Szex és New York-ot, vagyis a Sex and the City minden létező formáját, hogy politikailag böszmemód korrekt legyek. Na persze nem magamtól jutott eszembe ilyen elvetemülten elvetélt ötlet, hogy önszántamból rohasszam az agyam és váljak agyhalott zombivá, két óra filmnek nevezett tömör szenvedés megtekintése által. Abszolút kényszerpályán mozogtam. Plusz a végén azt kellett mondanom, hogy tetszett. Bárcsak rám szakadt volna a plafon! Talán ennyi elég, hogy a soron következő gyalázkodás hitelesen hasson.
Szakadjak meg ha nem így lesz: a Szex és New Yorkos picsogási szintet jóval lejjebbről kezdve ugyanúgy négy, ámbár kevésbé idegesítő nőszemély fog állandó jelleggel vinnyogni ügyes-bajos dolgairól. Az egyik még talán le is babázik, mert ugye a nagy francia kirándulása alatta csak sikerült bekapnia a legyet. A főhősnőnk meg úgyis talál valami ótvar szar melót, és az így megszerzett hatalmas lovetta pont egy kicsivel lesz több annál, mint amit a hotel személyzetének szánt borravaló ellopásából (20$) tudna összekalapozni. Ám ez is csak arra lesz elég, hogy kitörölhesse nagyvilági tomporát. De az is lehet, hogy az ópiumtea gőze fölött megírt könyve sikeres lesz, és nem lesz több gondja a pénzre. Hát hogyne.
Adott egy bazi nagy, ronda, csápos idegen szörny, aki civileket rabol el, katonákat gyilkol és töménytelen mennyiségű fémet lop. A vége poén az, hogy a dög igazából olyan, mint E.T.: csak haza akar menni. Annál viszont leleményesebb és maga barkácsol egy űrhajót. És mint kiderül, még jó fej is, egyrészt mert van pupillája, másrészt mert a civileket csak szerelni rabolta el, igazából nincs is semmi bajuk. Aztán meg mindenki néz, mint Disneylandben, ahogy szépen elrepül a francba.