Mamma Róma, az egyszeri olasz örömlány végre felhagyhat a tiltott gyümölcs árúba bocsájtásával, hogy valódi gyümölcskofának állhasson a piacon. De a beste kölyke keresztülhúzza a tisztes, produktív polgári létről szövögetett álmait, amikor inkább a rossz társaságot meg a kurvákat választja az oskola helyett. "Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!", mondá József Attilául, és lőn, az utolsó jelenetben krisztusi pózban leheli ki lelkét a körülmények (de leginkább saját maga) áldozataként Mamma Róma könnyeitől kísérve.

  Pasolini jelen filmjére előismeretek nélkül jegyet váltani csak úgy a mozizás kedvéért a legnagyobb baklövések egyike, amit ember elkövethet. "Egy jegyet kérek a Pokolba. Igen, csak oda lesszíves." 120 napnyi kínzás és embertelenség kb. ugyanennyi percbe sűrítve, feloldozás nélkül. A fasiszta rezsim utolsó napjaiban a társadalom (k)rémje szart eszik. Az utolsó jelenetben aztán mindenki kínhalált hal a Carmina Burana dallamaira (Pasolini szerint náci zene), amit kéjes elégedettséggel néz végig teraszáról a boss, miközben egy mellette álló szolgáló nemiszervét morzsinkálja ismeretlen dramaturgiai okokból.

 Szóval a tervek szerint szereplőink leruccannak az álom álmának az álmába incepciózni. De aztán lemennek annak az álomnak az álmába is, de talán még annak az álomnak az álmába is, ahol össze kell szedni a megvénült japót. Bár igazából a vége felé már a tököm sem érti ezt az egészet. Lényeg, hogy a kisbusz 40 percen keresztül zuhan a folyóba, ez bizonyára filmtörténeti rekord. DiCaprio pedig egy rohadék, mert anno az álmukban elhitette a feleségével, hogy az álom az álom, amiért az azt hitte, hogy az álom az nem álom. A gond csak az volt, hogy utána a nem álomra is azt hitte az asszony hogy álom, ezért kibukfencezett a hotelablakon (direkt), bár terveivel ellentétben férjura nem vetődött utána. Lényeg a lényeg, DiCaprio hazamegy a kölykökhöz, de elfelejti a pörgettyűn lecsekkolni, hogy ez még mindig álom-e. És mivel Nolan van akkora köcsög, hogy hirtelen a vége főcímre vág, a néző sem tudja, hogy megáll-e az a szar.

Én nem túloztam. Szóról szóra ez történik. 

A tanulság az, hogy ne drogozz, különben lefűrészelik a karod, börtönbe kerülsz vagy diliházba, esetleg análisan fog inzultálni egy csapat perverz állat.

Értem én, hogy Jason Segel egy lúzer, akinek már az is végtelen boldogságot kéne okozzon, hogy van barátnője. Nem lehet válogatós, de ha egyszer életében választhat Mila Kunis és Kristen Bell között, akkor nehogy már vacilláljon. Szerencsére elegendő szürkeállománnyal rendelkezik és az előbbi mellett teszi le a voksát. Utóbbiról pedig annyit, hogy ha még orális izgatással sem képes működésbe hozni hősünk vesszejét, akkor komoly gondok lehetnek a technikával. Annyit minden esetre elér, hogy őszinte emberünket rögtön dobja az általa jobban preferált hölgy. 

Persze csak egy időre. Az ölelkezős-smacizós finálé elmaradhatatlan.

 Filmünk tanulsága, hogy ha valaki szexfüggő, akkor igényei kielégítése érdekében hajlandó akár átevezni a 'másik sávba' is. Michael Fassbender karaktere legalábbis nem tagadja meg a homokos blowjob-ot, ha egy nehéz nap éjszakájáról van szó. Számára a szőrös száj kényeztetése azonban nem elég, ezért utána még lezavar egy édes hármast valami hivatásos ázsiai luvnya kéjbarlangjában. Erre vetemedik az ember, ha idegesítő húga (aki nem hagyja az embert még nyugodtan maszturbálni sem) nem hajlandó lelépni az addig meghitt otthonból.

 Őrületes fordulat: Katniss megnyeri a viadalt. Persze ez nem olyan meglepő, ha figyelembe vesszük azt az apróságot, hogy aki nem nyer, az meghal, az alternatíva tehát jelentős akadályok elé állítaná a folytatás készítőit.

...mint a borsó meg a héja... a mama azt mondta, hogy az élet olyan mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod mit veszel ki belőle... az én nevem Forrest, Forrest Gump. Ki a faszt érdekel?!... rák nyersen, rák roston, rák főzve, ráksaláta, sült rák, olajos rák, citromos rák, pácolt rák, rákburger, rák rákkal... hoztam magának fagyit Dan hadnagy... bocs, hogy elrontottam a fekete párduc bulit... gondoltam elfutok a kert végéig. Ha már addig elfutottam, akkor gondoltam elfutok a város széléig. Ha már addig elfutottam, akkor gondoltam tovább futok. Egy napon aztán nem futottam tovább...

 Kevin szakállat növeszt, hogy úgy nézzen ki, mint egy valamire való bölcsész diplomás. A zenetáboros csaj lebabázik a pitebaszónak, de a büdös kölök sem édesíti meg az ellaposodott házas életet. Kevin a legnagyobb statiszta a filmben. Finch továbbra is nyálat csorgat Stifler mamája után, de most a pitebaszó apja mehet a nővel a fugázó szakkörre. Stifler az idő múlásával nem lett okosabb, ahogy Ozból sem lett miszter prezident.

P.s.: a hatalmas poén, hogy ezúttal Stifler kapja el Finch anyját!

 A pitebaszó feleségül veszi a zenetáboros csajt, de addig nagyon rögös út vezet. Stifler többször is keresztül húzza a számításokat, amiért cserébe kutyaszart kell majszolnia. Az is igaz, hogy 'zach schon' mindegy alapon a gardrób sötétjében magáévá tesz egy kedves nagymamát. Oz nemtom mit kever ebben a részben, de a lényeg annyi, hogy Stifler a lacrosse csapattal díszítteti fel a lagzi helyszínét. Na meg Finch egy újabb körre rángatja el Stifler anyját. Öröm bódottág, jöhet már a faszos pite.