James Bond ma ünnepli 50. szülinapját - írhatnám, hogy fél évszázada volt először a mozikban, hogy levetítették a Dr. No-t, de az túl hivatalos lenne. Jó öreg Jimbo, Te kortalan szuperhős, Te legnagyobb öltönyös, teaszürcsölő lokálpatrióta, mit is mondhatnék én Rólad? Egy kis történelmi tényfeltáró visszatekintés és képzeletbeli kalapemelés után lespoilerezzük azt a néhány filmet, amit most újfent, respektből levetítenek néhány Cinema City moziban.
Az Ian Fleming regényei alapján készült James Bond filmek igazán rendkívülieknek mondhatók, még akkor is, ha elég megosztó élményt okozhatnak a befogadók szempontjából. Itt tenném le a puskát az asztalra, és emelném magasra a fehér zászlót, mert valahol mindkét tábort meg tudom érteni, elvégre egy öltönyös, itt-ott csokornyakkendőt viselő angol szuper ügynök, irreálisan hatalommániás és mindig őrült (értsd ahogy akarod) gonosztevőktől menti meg a Földet, vagy "csak" Angliát. Ahhoz, hogy ilyen szerkezetű filmet lássunk, már nem kell a szomszédba menni, mert Jason Stattham, Bruce Willis meg az összes akciósztár már minimum egyszer tutira megmentette a fehér seggünket a biztos pusztulástól.
Ian Flaming történeteiben azonban van valami plusz, ami talán az angol elegancia, vagy a folyton borús időjárási körülmények miatt írógép fölé görnyedésre kényszerült Ian képzeletbeli menekülése az angol WC szülőhazájából? Sosem tudjuk meg, de az biztos, hogy az immáron 23 filmen keresztül egymásnak feszülő éles ellentétek elég hitelt adnak ahhoz, hogy a nagyobb vállalatok előszeretettel versengjenek a rendkívül korrekt és semmilyen szinten sem titkolt termékelhelyezésekért. A direkt marketinget olyan konkrétan kapjuk bele az arcunkba, mint George Clooney keménygumival pallérozott péniszét a Batman és Robinban. Sajnos konkrét hivatkozással nem tudok szolgálni, de a nevelő haverom ismerősének a senkijétől hallottam, hogy az egyik filmben több, mint 70 kevésbé elrejtett márkás cikket lehetett megkülönböztetni. Nem úgy, hogy a háttérben megbújt egy Ford akármilyen gépsárkány, hanem... na, csak nem fogom senkinek sem a szájába rágni, hogy kell jól reklámozni. Az első filmhez még nem volt fancy autó, de az 1964-es Goldfingernél már lehetett villogni az Aston Martin DB5 csodával. Azzal, hogy a Goldfingerben került bemutatásra - merthogy a forgatásra csak a prototípust sikerült megépíteni - "a Világ leghíresebb autója" címet sikerült bezsebelnie. Nyilván ekkor kaptak vérszemet a multik.
A széria megélt pár nem kimondottan erős részt, de a varázs csak-csak nem kopott el annyira, hogy egy pocsék színészi teljesítmény után ne cseréljenek másikra és folytassák ott, ahol abbahagyták. És most érkeztünk el a hiteles James Bond színész problémakörhöz.
Sean Connery vállalta be elsőnek a 007-es szerepét és azon túl még hatszor húzott csokornyakkendős gúnyát a J.B. monogram, no meg némi pénzért cserébe. Hiba nincs az alakításaiban, amikor kell kemény, de ugyanakkor játszi könnyedséggel babrál ki nem kispályás ellenfeleivel, és nincs nő, aki ne tárogatózna világklasszis sármjától.
-
-
- Dr.No (1962)
- From Russia With Love (1963)
- Goldfinger (1964)
- Thunderball (1965)
- You Only Live Twice (1967)
- Diamonds Are Forever (1971)
- Never Say Never Again (1983)
-
George Lazenby egy darab James Bond filmben játszotta a nagy hőst, és az is szar volt. Annyi van meg az egészből, hogy valami Alpok szintű tájon megy a balhézás és nekem itt véget is ért a storyline. Az ő arca tényleg baltával lett kifaragva és a filmből szedett jelenetekből elég vidéki arckifejezéssel nyomja a könyöklős pózt a pókerasztalnál.
Roger Moore egy karcosabb Pierce Brosnan - csakhogy a jövőbe is belekóstoljunk -, vagy egy korszerűsített Sean Connery némi humorral megfűszerezve. Ami a hab a tortán, hogy ő még önmaga paródiáját is csont nélkül hozta az Ágyúgolyófutamban. Visszakanyarodva a sármfaktorhoz, azt kell mondjam Roger után szimultán döglenek a jobbnál jobb nők.
-
-
- Live And Let Die (1973)
- The Man With The Golden Gun (1974)
- The Spy Who Loved Me (1977)
- Moonraker (1979)
- For Your Eyes Only (1981)
- Octopussy (1983)
- A View To A Kill (1985)
-
Timothy Dalton sokkal kevésbé mínuszos Bond, mint Lazenby, de azért messze nem akkora jani, mint másik két elődje - illetve jövőbeni két utódja. Személyes tapasztalat híján egyik barátom szavait tolmácsolom: "A Timothy Dalton filmek a legfaszábbak, haver!... A Goldfinger után persze."
-
-
- The Living Daylights (1987)
- Licence To Kill (1989)
-
Pierce Brosnan az ötödik kaptafára készült Bond, és bár jók voltak azok a filmek, amelyekben ő akciózott - leszámítva a Die Another Day-t - valahogy olyan sikkesnek érződik az egész. Ezekben a filmekben már rendesen visszaköszön, hogy hová jutott a technika, hisz már az űrben a tenger alatt, egy űrhajóban tengeralattjáróban is likvidál egy ellenséget, jégpalotákban is kommandózik, meg még az Isten se tudja még merre, milyen elképesztő dolgokat művel. Ian Fleming gonosz karaktereihez mindig hozzácsapódott egy izomzatban kiemelkedő csicskacseléd, akivel (az aktuális Bondnak) a film vége felé/háromnegyedénél rendre ököl-keringőzni kellett, de itt a technika már elkényelmesítette Jimbót, meg a rosszarcú gonosztevőket is. Pierce amúgy hibátlanul hozza a karaktert, Kautzky Armand szinkronjától meg pláne non plus ultra, giga-mega lord lesz a mi James Bondunk.
-
- GoldenEye (1995)
- Tomorrow Never Dies (1997)
- The World Is Not Enough (1999)
-
- Die Another Day (2002)
Daniel Craig, mint James Bond? Nem lehet! Ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulások övezték a hírt, amikor kiderült, hogy a Casino Royale című - előzmény? - filmben ő fogja alakítani a már jól ismert dupla nullás ügynököt. Én sem értettem a döntés miértjét, de az idő távlatából - puszi a rendező, producer és castingoló nénik bácsik fejére - azt kell mondjam, hogy ezzel a fizimiskaváltással sikerült újra életet lehelni a J.B. filmekbe. Nagyon sok kritika érte balta arcú, tuskó Danit, hogy egyáltalán nem illik rá a szerep, csak az emberek azon már nem kezdtek el hosszú órákon át agyalni, hogy lehet, hogy maga a karakter személyiségét írták át egy "picit" az írók és ezért ilyen búval bélelt az amúgy szinte non-stop vigyorgó, bóktenger James Bond? De igen! A Casino Royale és a Quantum of Solace akciójelenetei szerintem pont annyira hihetőek, mint amennyire nem. Értem ez alatt azt, hogy én nyilván nem tudnám megcsinálni - emiatt egy kicsit hihetetlen - de biztos van a való életben az a jól képzett tengerészgyalogos katona (vagy csak maga Jackie Chan) aki simán, daruról darura ugrálva vesz üldözőbe egy embert. Ezennel, itt és most leteszem a voksom a Quantum of Solace mellett, mert szerintem egyáltalán nem lett szar, sem a Casino Royale, sem pedig semmilyen másik Bond film viszonylatában sem, így bármikor leülnék megnézni még egyszer, meg még egyszer.
-
-
- Casino Royale (2006)
- Quantum of Solace (2008)
-