Államalapítónk, István király ünnepén mi sem lehet stílusosabb, mint neves amerikai névrokonát, Stephen Kinget górcső alá venni. Alább egy időrendben összeállított lista következik a borzongás mesterének írásai alapján készült filmekből. Mindez persze csak bevezető egy legrosszabb adaptációkat bemutató listához, mert az az igazán érdekes.
Carrie (Brian De Palma, 1976)
Az egyik leghíresebb és leginkább klasszikus feldolgozás egyben a legelső filmadaptáció is az író életművéből. De Palma filmjének legendás jelenetei (például a zuhanyzóban megszégyenített lány, vagy a bál és a disznóvérrel leöntött Carrie) mind a mai napig hatásosak és sokkolóak, annak ellenére, hogy nagyon látványos például a művér használata. De Palma a belső feszültségre koncentrál, és tárja elénk a végső tanulságot: Ne baszakodj Carrievel!
Ragyogás (Stanley Kubrick, 1980)
Talán felesleges is részleteznünk, miért az egyik, ha nem a legjobb Stephen King-adaptáció Kubrick mesterműve, mely ikonikus képsorai (például a folyosón bicikliző kisfiú, és találkozása az ikrekkel) ellenére sem lenne annyira jó, ha nincs Jack Nicholson, aki élete legjobb alakításait rendszerint mentálisan sérült emberek szerepében nyújtotta. A baltás jelenet pedig örökre beírta magát a filmtörténet legismertebb és gyakran parodizált pillanatai közé.
A menekülő ember (Paul Michael Glaser, 1987)
Bizony, ezt a Schwarzenegger-klasszikust is King regénye ihlette. Glaser filmje kiválóan vegyíti a '80-as évek akciófilmjeinek hangulatát a fogyasztói társadalom kritikájával. Schawarzi egy szórakoztató tévéműsor áldozata, ahol az a dolga, hogy átjusson egy akadálypáylán, ahol mindenféle emberek meg akarják őt ölni. A végén persze a műsorvezető az, akinek lőttek, szó szerint. Ha nem láttad, itt megnézheted az egészet:
Kedvencek temetője (Mary Lambert, 1989)
Nemcsak a film alapjául szolgáló regény, de a forgatókönyv is King lelkén szárad. A kisállattemetőt különös erők lakják, és kiderül az is, van visszatérés a halálból, no nem teljesen abban a formában, ahogy előtte kinézett az ember... akarom mondani, macska. Az egyik legrémisztőbb film, számos ember gyermekkorát tette már teljesen tönkre. Az egyik jelenetben egyébként maga az író is feltűnik egy kisebb cameo erejéig.
Tortúra (Rob Reiner, 1990)
Ebben a sztoriban nincsenek földöntúli vagy kívüli erők, mégis a frászt hozza az emberre. A híres író hóviharba kerül, és autóbalesetet szenved. Szorult helyzetéből egy látszólag jóságos ápolónő (Kathy Bates zseniális alakításában) menti meg, és hazaviszi az otthonába lábadozni. A nő rajong a férfi könyveiért, de az új epizódot elolvasván éktelen haragra gerjed, mert megtudja, hogy a főhős halálával véget ér a sorozat. Így aztán eltöri hősünk mindkét lábát, és arra kényszeríti, hogy átírja az egészet. És még mondják, hogy veszélytelen szakma az íróké! Alább a teljes film megtekinthető!
A remény rabjai (Frank Darabont, 1994)
Az egyik legnépszerűbb film az IMDb közönsége szerint (1. helyen a Top 250-ben), és talán a legkevésbé felismerhető rajta a forrás, hisz oly messze van a horrortól, mint Makótól Jeruzsálem. Andy Dufresne (Tim Robbins) egy szerethető fickó, akivel könnyű azonosulni: ártatlanul kerül börtönbe, de éles eszének hála egy igazi baráttal (Morgan Freeman) és egy halom pénzzel gazdagabban távozik, méghozzá nem a törvényes módon.
Langolierek - Az idő fogságában (Tom Holland, 1995)
Bár csak tv-filmnek készült, mégis az egyik legszerethetőbb a Stephen King feldolgozások közül az időt felzabáló titokzatos lényekről szóló film. Nem a látványos speciális effektusoktól lesz azonban élvezhető, és igencsak nyomasztó a film, hanem a kongó ürességtől, és az olyan zseniálisan idegtépő momentumoktól, mint a folyamatosan papírt tépkedő idegbeteg Mr. Toomey karaktere.
Halálsoron (Frank Darabont, 1999)
Darabont másik adaptációjához, A remény rabjaihoz hasonlóan itt is börtönben vagyunk, de ezúttal vannak a háttérben munkáló emberfeletti erők. A film mégsem ettől, vagy épp a húzónévnek számító Tom Hankstől, hanem Michael Clarke Duncan alakításától igazán remek.
