A tél az ugye már jócskán betette a hótaposóját az előszobába, úgyhogy kétség sem férhet hozzá, hogy a nyakunkban liheg a Trónok Harca harmadik szezonja. Az HBO volt annyira jó fej, hogy még a világpremier előtt, X embernek egy moziban levetítette harmadik évad legelső részét, amihez rágcsa is járt, meg tombola is, plusz a szervezők mindenki pöcsét kivitték hugyozni, csakhogy ne kelljen a bársonyszékből kiszállni. Na, valami ilyesmi érzés kiváltságosnak lenni. Meg tudnánk szokni.
Íme egy spoiler: ő már kihullott a sorozatból.
Még mielőtt jönnének a vádak, hogy keverem a szezon a faszionnal, leszögezem nem lesz spoiler, bizony, arcon köpöm saját magam, szembe megyek az oldallal, leszarom, hogy mi volt. Akit érdekel a GOT az ide pislogjon, én most a kacsalábon forgó palotában való lakozás magasztos életérzését kívánom átadni, hogy milyen is egy moziban "tévézni."
Igaz át kell verekednie magát az embernek a névre szóló bilétát adó hostess kisasszonyokon, de amíg a nevünket csekkolják a listán, addig is pofátlanul fürdőzhetünk dekoltázsuk panorámájában, majd amikor visszakérdeznek, hogy "Á, megvan. Ön a ... ugye?" csak visszavágjuk, hogy "hát ki ha én nem." Kényszeres mosolyt kapva, megszégyenülést nem ismerve, a téli bunda által nem takart keblek láttán, miket már csak az irgalmatlanul átütő szvetterek fednek, megtébolyulva vonulunk az ingyen rágcsáért, merthogy ennyire beütött a jólét, hogy azt is osztogatnak a prémium ülőhely mellé. Kóla és pattogatott kukarica hirtelenbe történő magunkhoz ragadása után már mehetünk is ölre a hetedik sor közepéért. Még így is mi vagyunk a Janik, bárhová is kerülünk végül és az sem zavar, hogy a legbüdösebb ember ül mögöttünk, míg az egresszor, cickányképű bal oldalunkon helyet foglaló szimpatikus úriember élete árán őrzi a karfát és nem finomkodik 10 percenként jelzésértékkel lengőbordán baszni, csak hogy tudjuk hol a helyünk.
Igaz, mi már nyomogatnánk a play gombot, ha a vetítőfülkében ülnénk, de mint minden jó program ez is késve indul. Az sem zavar, hogy a tombolára a legnagyobb gyökereket sikerült a pódiumra felrángatni, mert tudjuk, ez után jön a szőke lány a sárkánnyal, az odamondogatós törpe, meg a kis Napóleon-komplexusos lepkefing - miért mindig a nyikhaj a vezér? - és olyat láthatunk, mint még eddig soha senki. Leszámítva a GOT vágószobájában raboskodó munkásokat, a rendezőt, a producereket, az HBO-s főmuftikat, meg még pár nagyon befolyásos ember szűk baráti körét. És ennyi. Leszedi az arcunkat a Dolby, beleég az agyunkba minden egyes képkocka, a kóla unikornis pisivé változik, a pattogatott kukorica egyből nem olyan sós, mint amúgy az évek során mindig, és az életünk egyszerre csodaszéppé válik.
Vége a résznek. És mint leharcolt szülők a gyerek szülinapi zsúrja után, mosolyogva, de kicsit kelletlenül tessékelik ki a nézőket a moziteremből. Sovány vigasz, de még plakátot is kapunk. ugyan örülünk mit lófaszjóska a potya cigarettának, de hazamenni és a többi részt laptopon, tévén, de még a falra kivetítve nézni már nem lesz ugyanaz. Hála az HBO-nak páran belekóstolhattunk a delux világba és így már eléggé avittas hangulatban tudjuk csak szemlélni az otthoni low budget felhozatalt. Jobb híján a 2.1-es Logitech hangfalak és a 720p felbontás gondolataitól is már meg akarunk halni, annyira szar. Kéne egy mozi. De azonnal!