Nem ez az első sorozatos posztunk, nem is agyhalottakként ültünk le ide a legmenőbb kábeltévés zombipornóról írni valami nagy kattintásszámgyanús kis izét. Mellőzve a statisztikai adatokba való indokolatlan belebuzulást, hogy hányan nézik és töltik a sorozatot, mennyien pofáznak róla twitteren és hogy mindezek ellenére mi a zimankós lófaszért nincs még nálunk képernyőn A Sétáló Halottak. Beszéljünk csak simán a most lement negyedik évad első nyolc részéről, amit akár mindentől függetlenül is kezelhetnénk, mert sem az eleje nem kapcsolódik NAGYON szorosan az utolsó évad utolsó részéhez és a mostani rész is úgy ért véget, hogy teljesen lenullázta az eddig szépen felállított új világ reményekkel teli és zombikkal csak ímmel ámmal megfűszerezett békés, nyugodt miliőjét.
Hát a zombiapokalipszis tényleg nem egy családi piknik, ahol az eperlekvárral lezabált kockás pléd miatt kel egymás torkának esni. Az évadkezdés zseniális volt. Megint lehetett min izgulni, olyan volt, mint az első évad bármelyik része. De nem kezdek bele messzemenő ankedotázásba, mert akár egyből felhozhatnám azt is, hogy mi lett hát a notórikus zombietető emberrel, he? Na de a lényeg. Szépen altattak minket, hogy a nagy gebasz majd a járkálóktól ledőlő kerítéssel együtt fog megérkezni. Hát nem. Azt hihettük, hogy majd mindenki lóra pattan és elhúz a vérbe, mert kitört a járvány. Még mit nem. Mindenki maradt a seggén, az egészségesek elmentek gyógyszerért, oszt annyi. Jó, a fertőzöttek kicsit megtizedelték a kóter létszámát, de volt bőven felesleges statiszta, akik után senki sem morzsolt el egy nehezen kierőltetett könnycseppet sem. Kis békesség, kis jólét, kis nyugi, kis faszaság.
Eközben a Kormányzó felgyújtotta egykori kis városát - VIGYÁZAT! Keretes szerkezet és párhuzam alert! - aztán elment meghalni, míg nem talált magának egy családot, aztán meg egy tábort, aztán megint ő lehetett a Jani és nekiállhatott az ostromnak.
Kicsit elragadtattam magam. Rátérek hát az ominózus utolsó 20 percre. Egy baszom nagy tankkal szemez Rick és úgy "tárgyal" a Kormányzóval, hogy csak nem kéne lerombolni a börtönt, mert baszki kijuggatva lófaszt nem érnek a vastag beton/tégla falak, ugye. A "megélünk mi egy fedél alatt" szent beszéd után a Kormányzó Danken McLoad Hegylakóvá átszellemülve lecsapta a foglyul ejtett lelki pásztor (Hershel) fejét, aztán elkezdődött a háború. A töltényhüvelyzápor közben voltak olyan dolgok, minthogy majdnem meghalt Deril Dixon, de még előtte a kormányzó zokszó nélkül fejbe lőtte fogadott lányát, mert azt megharapta egy csámborgó.
Eszetlen fejetlenség, mindenki lő mindenkire, közben a zombik is menetelnek, Rick és Kormányzó agyonveri egymást, majd amikor Rick éppen kilehelné a lelkét Michone keresztüldöfi a Kormányzót, oszt ott hagyja, mert ennyi idő alatt valaki még mindig nem tanulta meg a leckét, hogy félig halott embert hátra hagyni nem hogy luxus, hanem halálos bazmeg. De végül megértjük, hogy miért kellett ezt így, mert jött a Kormányzó újdonsült barátosnéja, aki simán fejbelőtte, jelezve ezzel azt, hogy nélküle minden kibaszott nagy hawaii volt, ő hozta a nyakukra a bajt, és hogy baszódjon meg kábé.
És végül mindenki szétszéled, a börtönnek annyi, senkiről nem tudni semmit. Már csak a távolban füstölög a börtön és vele együtt a régi szép sittes idők.
Lehet kezdeni elölről. És ez jó.
