Végjáték (Ender's Game, 2013) - Spoiler

northpark_sidebar.png

antimetal.png

muszlimcsajok_1.png

Végjáték (Ender's Game, 2013)

endersgame.jpgHa némi távolságtartással szemléljük (és eltekintünk a könyvtől), azt mondhatnánk, hogy ez a film tulajdonképpen a Mátrix ellentéte: egy csapat kölyök önként és dalolva vesz részt mindenféle számítógépes szimulációkban, ahol űrcsatákban kell bizonyítaniuk, egészen addig, amíg a "diploma-ütközetük" végén ki nem derül, hogy az már nem is szimuláció volt, hanem a valóság, és ennek hatására tényleg kiirtottak egy egész fajt. A főszereplő srác, Ender, aki a flotta kapitánya volt e mindent eldöntő nagy csata során, végül kénytelen rádöbbenni hogy nevelői, kiképzői voltaképpen mindig is ezt várták tőle: egy ellenségesnek tűnő, de valójában viszonylag békés faj (az idegenek) elpusztítását a veszélyeztetettnek tűnő emberiség megvédelmezése helyett. Ennek a filmnek tehát voltaképpen az az üzenete, hogy az emberiség úgy összességében eléggé seggfej, és mi vagyunk az igazi agresszorok. Az alapötlet zseniális, a könyv is remek, a filmmel azonban jócskán vannak problémák. Vegyük sorra, melyek ezek!

 

    • Mint minden sci-fi, amit az utóbbi időben kivetett magából Hollywood, ez is túl steril, ami a tereket illeti. A jövőben ezek szerint mindig minden tiszta, nincs por, nem korrodálódnak a tárgyak, és a használat sem látszik meg rajtuk a legkisebb mértékben sem. Továbbá mindig mindenki mindent kínos rendben tart, kocka alakú párnákon alszik, és az összes létező tárgy olyan, mintha egy Apple-szaküzletben, vagy egy finn designpalotában laknának az emberek. És természetesen mindenki kezeslábasokat hord, ha kell, ha nem (el sem tudjuk képzelni, micsoda kínnal járhat itt például a nőknek minden egyes alkalommal kihámozni magukat ezekből a hacukákból, ha éppen vécére mennének).

 

 

    • A film közepe indokolatlanul hosszúra sikerült. Elvileg azt látjuk, ahogy Ender fejlődik a kiképzése során, de valójában csak olyan jelenetek lazán összefűzött sorát kapjuk, ahol mindig rá lehet csodálkozni kivételes stratégiai érzékére. Ez olyan két-három jelenetig oké, utána azonban már abszolút kiszámítható, mi fog történni, és hogy Ender majd ismét lenyűgözi társait és/vagy nevelőtisztjeit. Miközben ezek a jelenetek végig az ő könyörtelen logikáját és kegyetlenségét példázzák, mikor végül kibukik a szörnyű igazság, Ender azt állítja, hogy ha tudta volna, hogy az ellenfél valódi, nem így cselekszik. Ennek fényében viszont a teljes addigi történetnek semmi értelme: a szimulációk célja ugyanis az, hogy a gyerekek, és vezetőjük, Ender olyan tudásra és képességekre tegyenek szert, amelyeket majd a valódi flotta irányítása során élesben is tudnak használni. Ha a szimulációkban olyan stratégiát alkalmaznak, amelyet a valóságban sosem használnának, akkor a teljes képzésük lényegében értelmetlen, ilyen erővel egy talicskányi aprómajmot is kijelölhetnének a földi flotta élére, hisz azok sem tudják, mit tennének élesben. 

 

 

    • Nincs valódi feszültség. A film felvezetése, és a diákok oktatása során unásig ismételt képsorok (lásd az előző pontot) mind azt igyekeznek sulykolni, hogy az emberiségnek fel kell készülnie az újabb háborúra egy nálunk fejlettebb, pusztító faj ellen. Mindeközben azonban folyamatosan olyan durva technológiával gyakorlatoznak, és olyan eszközökkel szimulálják a csatákat, amiből egyértelműen látszik, hogy itt egyáltalán nem két eltérő fejlettségi szinten lévő faj harcáról, hanem jóval kiegyenlítettebb küzdelemről van szó. A végső csatajelenet már annyira monumentális és csillivilli (bocs, erre tényleg nem találtunk jobb szót), hogy egy másodpercig sem érezzük a nagy nyomást. Így azonban a nagy csavar, tudniillik hogy a szimuláció valójában nem szimuláció, és minden élesben történt, nem okoz különösebb meglepetést, mert nincs mögötte valódi erőfeszítés: volt egy halom durva kütyü, meg egy halom ügyes gyerek, meg sok robbanás az űrben. Míg az ötven évvel a film története előtt lezajlott háborúban még vadászgépekkel vették fel a versenyt az idegen űrhajókkal, itt már olyan gépekkel nyomulnak, amelyeknek különböző termeiben más és más lehet a gravitáció. Hogy a kettő között mi történt, arról egy szó sem esik.

 

 

    • Ha tényleg csont nélkül fel tudták perzselni a formicok egész bolygóját egy jól célzott lövéssel, kiirtva gyakorlatilag a teljes fajt, akkor végképp nem értjük, miért kellett ehhez éveken át egy csapat kamaszt kínozni, és a szüleiktől elszakítva speciális körülmények között profi gyilkossá trenírozni. Ha eleve az volt a cél, hogy megelőző csapást mérjenek az idegenekre, akkor azt a technikai fejlettségük alapján már bőven megléphették volna a sok hercehurca nélkül is.

 

 

  • Kiirtották majdnem az egész fajt, végül mégis adtak Ender segge alá egy mindennel felszerelt űrhajót, hogy új hazát keressen az utolsó megmaradt királynőnek (hopp, nem mondtuk, ez egy hangyaszerű faj, ahol a királynő irányít mindent), akinek révén a remények szerint majd mégis fennmaradnak a formicok. Ennek fényében aztán végképp nem értjük, miért kellett mindennek megtörténnie, és ezekre a kérdéseinkre a film egyáltalán nem ad választ. Így aztán az ítéletünk: egy unalmas estét feldobni teljesen jó ez a film, de ha valaki intelligens sci-fire vágyik, az inkább maradjon a könyvváltozatnál.

 




A bejegyzés trackback címe:

https://spoiler.blog.hu/api/trackback/id/tr355793942

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

de Florentia 2014.02.03. 21:09:06

Rögtön egy vaskos szpojlerrel kezdesz? Cserébe szarjál sünt!

de Florentia 2014.02.03. 21:09:39

@de Florentia: nem néztem a blog címét, mea culpa!

itchap 2014.02.03. 21:27:53

@de Florentia: Én is ebbe a hibába estem sajnos. :(

gothmog 2014.02.03. 21:30:30

A kritikádból az jön le, hogy a könyv sohasem volt a kezedben, de még a közelében sem.
A filmmel egyébként talán épp az a legnagyobb baj, ami az ilyen könyvhű feldolgozásokkal lenni szokott, azaz hogy végül nem más csak egy csilivili illusztráció a könyvhöz. Akik szerették a regényfolyamot, azoknak -szerintem- tetszeni fog a megvalósítás, a többiek viszont nagyjából a kétharmadát nem fogják érteni. Ahogy te sem.

Tamás J. Bertalan · http://tamasjbertalan.tumblr.com 2014.02.03. 21:50:43

@gothmog: Tényleg csak illusztráció, és ez egy adaptációtól kevés, főleg, hogy azt annak is be kell tudni fogadnia, aki semmit sem tud a könyvről, a filmnek önálló alkotásként kell megállnia (ezért van az első mondatban, hogy eltekintünk a könyvtől, mert itt nem arról van szó; az pedig jogos, hogy nem volt a kezemben, de csak mert nem fizikai formában, hanem digitálisan van meg nekem) A filmben viszont nincsenek árnyalva a karakterek, és a motivációjuk sem tiszta. Sokkal kevesebb technika, és több dramaturgia kellett volna szvsz.

colonel Tigh 2014.02.03. 21:56:34

@gothmog: Szerintem te nem értetted miről szól a cikk. Ő arról írt, hogy ha a könyvet nem vesszük figyelembe, akkor önmagában milyen a film. Az pedig nagyon gyenge. Mondom ezt úgy, hogy imádom a sci-fit, rengeteget olvastam, láttam.

Hentes pékné módra 2014.02.04. 10:10:11

Buta film lett. Végig azt éreztem csak ők vannak azon a baromi nagy űrhajón, mintha nem lett volna pénz statisztákra, pangott az ürességtől.

Az indítékokról és lelki vívódásokról semmit nem tudtunk meg, végig meséltem a könyv sztoriját a mellettem ülőknek, hogy értsenek valamit. Éveket rendeztek le egy vágással, és még csak nem is jelezték sehogy. Ugyan az a gyerek volt aki felment a hajóra, pedig elvileg 10 év körüli idő telt el az eleje és a vége között.
Látvány miatt nekem 6/10 mert rengeteget dolgoztak az űrhajó design-on és nekem ezek nagyon tetszenek.

de Florentia 2014.02.04. 10:31:38

@Hoppácska: az egy 30++ éves film, ezt pedig még most is vetítik. ugye érzed a leheletnyi különbséget?

dedalon74 2014.02.04. 16:24:07

A filmet kellett volna nézned, nem a CGI-ket. Nekem egyértelmű volt a karakterfejlődés: Ender a legkisebb gyerek a családban, és harmadikként csak külön engedéllyel születhetett meg, emiatt állandó kisebbségi érzéssel küzd, amin az erőszakos bátyja sem segít túl sokat. Az iskolában hamis példaképet állítanak eléjük, aki önfeláldozása miatt lett hős, és az emberiség megmentője. Mikor kilép a szerepéből, és nem akar engedelmeskedni, felrúgja szabályokat előrébb jut. Mikor bemutatják neki a halottnak hitt hőst, akkor kezdi átlátni a dolgokat, és csak az intelligenciájának köszönheti, hogy nem csak egy eszközzé: gyilkológéppé váljon. A kiképzése végére ő uralja a hadsereget, végrehajtja a parancsot, de összeroppan tette súlya alatt, és keresi a feloldozást. Ekkor válik felnőtté igazából.

                       A film, meg a vége!

süti beállítások módosítása