A meglehetősen böszme címűre sikeredett trilógia-záró epizódban Ausztrália olyan, mint egy kiélt közel-keleti ország: mindenki hosszú, földig érő göncökben van, csak épp teve helyett lóval nyomják, mert a benzin, meg minden egyéb energiaforrás már javarészt elfogyott. Apropó, ha a teve a sivatag hajója, akkor a hajó az óceán tevéje? Mindegy is...

 A sorozat következő epizódja sem épp egy kifejezett imázsfilm Ausztráliának: sivatag sivatag hátán, semmibe vezető végtelen utak, melyeken kóbor banditák keresik az ultimét kincset, a benzint, hogy legyen mivel tovább kóborolniuk ugyanazokon a végtelen utakon benzint keresve. Ki érti ezt? A posztapokaliptikus westernfilmben Mel Gibson a mindig rosszkedvű, de azért jótétlélek cowboy, aki felajánlja segítségét a banditák által szorongatott kis falunak, melyet stílusosan kocsikból és egyéb szemétből emeltek.

Harrison Ford (Deckard) a legnagyobb pro a fejvadász szakmában. Nem véletlen tehát, hogy őt bízzák meg azzal a nem egyszerű feladattal, hogy keressen meg és semlegesítsen 4 replikánst, akik tervezőik meggyilkolásán mesterkednek. Három kemény legényt, meg egy nőt kellene likvidálni. A fickók kisebb-nagyobb nehézségek árán megmurdelnek, de a nőt megütni nem szabad alapon a magányos Deckard inkább szerelembe esik a replikáns lánnyal.

A robotoknak is szükségük van szeretetre.

 Három átlagos amcsi high school srác bulit rendeznek, hogy menők legyenek és dugjanak. Ennyi. Erről szól a film. Vannak benne ilyen gyenge fordulatok, mint hogy a szülinapos srác a jó nőre hajt, pedig a barát csajra kéne, utóbbi meg is sértődik, amikor a fiút a meztelen előbbivel találja, de aztán a végén természetesen a barátot választja. 

Elég menő film, a végén már a rohamrendőrök jönnek oszlatni, megjelenik a helyi TV, egy őrült felgyújtja az utcát, egy törpe beleküldi apu kocsiját a medencébe, meg háztetőről ugrálnak, de a mondanivaló elég súlyos: baszd szét a környéket egy buliért és olyan menő leszel, hogy nem csak hogy megtapsolnak a suliban, hanem még apád is megbocsájtja a hihetetlen kárt amit okoztál.

A film üzeni: az amerikaiak gusztustalanok, hülyék és felületesek.

 DiCaprio menő Közel-Keleti CIA ügynök, akinek sehogy sem sikerül elkapnia egy terror lordot. Igazából jó nagy katyvasz a sztori, ide-oda rohangál, hogy elkapja a fanatikust, meg közben Jordániában csajozik és még a főnöke, Russell Crowe is mindig keresztbe tesz neki a hülye módszereivel. Úgy is megpróbálja kiugrasztani a nyulat a bokorból, hogy létrehoz egy álterrorista szervezetet egy álmerénylettel, amire ráharap a gonosz és így lekövethessék. Ez persze kevésbé válik be, viszont DiCaprio arab csaját elkapják, így ő feladja magát, majd a terrorista vezér szétkalapálja két ujját, hogy aztán emberei élő egyenes adásban kibelezhessék. Szerencséjére a jordániai hírszerzés megmenti, a nagyképű terroristát elkapják, kiderül, a csajt nem is rabolták el, csak így csalták elő a célszemélyt. Leonardo ezek után elég szarul néz ki, ott is hagyja a munkáját, hogy a Közel-Keleten élhessen. Ami Crowe szerint hülyeség, mert a Közel-Kelet szar hely.

A legnagyobb fordulat, hogy Crowe nem is árul el senkit, annak ellenére, hogy végig erre célozgat a film.   

Denzel a legmenőbb fekete Harlemben, ezért ő veszi át a hirtelen megüresedett, helyi drogbárói pozíciót. Annyira menő arc, hogy fényes nappal, a legnagyobb tömegben fejbe lövi a konkurenciát, Miss Puerto Rico lesz a felesége, a csóró mama pedig beköltözhet egy luxusvillába. Olasz módiban nyomja, ezért a família segítségével járatja a heroint, amit egyenesen a Távol-Keletről hozat be az amerikai sereg repülőin.

 Történetünk a 70-es évek rockzenéjéről szól, ami kezdi felölteni a nagyipari jelleget. Ebben az álértékű zeneszférában próbál cikket írni egy éppen berobbanó együttesről William, a tehetséges 18 éves diák (igazából 15). Meg ott van a Kate Hudson féle groupie, aki 'a zenészek múzsája', nagy rajongójuk és egyáltalán nem fekszik le velük (de, igen, az első adandó alkalommal). Továbbá a zenekar, akiknek a tagjai csak a zenéért játszanak és még a régi turnébuszukat, meg menedzserüket se cserélnék le (csak amíg meg nem jelenik egy befolyásosabb ügynök). A szóló gitáros meg valami igazit keres, ezért LSD hatása alatt medencébe ugrik egy háztetőről, miközben arany testű istennek titulálja magát. A groupie közben a halálba menekülne, miután a gitáros elpasszolja egy láda Heinekenért, de Wiliam megmenti. Fiatal írónk meg örülhetne a szaftos sztorinak, de a zenekar letagadja a kiadó előtt az egész irományt, gondolva az igazság rontja az imázst. A vége viszont tiszta Hollywood, meglágyul a frontember szíve és engedi lehozni a cikket.  

A legfontosabb tanulsága a filmnek pedig: ne drogozz!

 Az amcsik leszarják halott katonáikat, ezért Ed Harris bedühödik és a filmtörténet legfurcsább ideggázával fenyegeti a kormányt az Alcatraz szigetről. Ilyen az igazi hazafi. Szóval a zöld gáz azt tudja, hogy a levegőbe kerülve lerohasztja az ember bőrét.

Szó szerint.

 Csontritkult panelek új dukkózással, kissé másképp. A főszerepben fantasztikus karakterű rókafiakkal. Romantikából építkező groteszk atmoszféra szépia képekbe ágyazott 60-as évekkel. Tim Burton elbújhat fakó pantomimbábúi mögé. Tehát adott egy fiú és egy hollónak öltözött lány. Neurotikusok mindketten, ki a családja, ki a család hiánya okán. Fojtogató, kispolgári fakunyhók közt bóklászik az amerikai nihil. De! A két gyermek egymásra talál és elejét veszi a tengerparti love story. Winnetou-i allűrökkel tűzdelt cserkésztábor, melyet dohányfüstös köd lep szerteszét. Közben még a Legyek ura is megidéződik egy húrpendítésnyit, csak az íze kedvéért. A gyermekek tehát ismervén a Rómeó és Júlia végkifejletét, az öngyilok helyett a közös szökést választják. Többszöri nekirugaszkodással, több-kevesebb sikerrel. A csattanó pedig éppoly hollywoodi, mint szerzői. A kisherceg megkapja rózsáját, és a földet is hozzá. Pontosabban a szerelem mellé pótpapát is diktál neki a sors a helyi erő személyében. Immár nem indokolt a menekvés, a cserkészmotyó zsaruszerkóra cserélődik, s akárcsak nevelőapja, úgy ő is lopva szerzi meg szerelme édes csókjait, de immár az otthon melegének támogatásával. Ta-da-da-dá-dá…pam-pam.  

 A folyton szentenciákban beszélő öreg hazaviszi a családjához a karate kölyköt Japánba, hogy elmesélje saját és családja múltját. Az ősei Kínából hozták a karatét, méghozzá úgy, hogy ezerhatszázvalahányba az egyik ős rommá itta magát halászás közben, elaludt a csónakban, és Japán helyett Kínában ébredt, ott meg ugye mindenki folyton karatézik (tényleg). Miyagi elbúcsúzik haldokló apjától, és szépen jó útra téríti ősi ellenségét, aki kezében tartja az egész falut. Így aztán helyre is állna a világ rendje, de a gonosz fószer tanítványa beleköp a levesbe, és elhatározza, hogy agyonveri Danielt. Persze a jó győzedelmeskedik, és végül nem végzi ki a másik srácot a küzdelem szabályaival ellentétben, mert pontosan, tudja, hogy "akiben nincs megbocsátás, az blablabla..."