A film végére mindenki, még a zsidómenekítő Jedi mester, Liam Neeson is beadja a derekát. Szegénynek előtte azonban végig kell néznie társai, az ügyefogyott olajfinomító munkások bénázásait. Van amelyik leesik egy fáról, van amelyik lecsücsül a folyó partra megfagyni, de a többséget csak szimplán széttépi az őket üldöző, abnormálisan intelligens farkasfalka. Vadászunk hát egyedül marad, felismerve a helyzet kilátástalanságát az elesettek pénztárcáit kezdi vizsgálgatni. Mélázásából az addigra már baljósan ismerős morgás riasztja fel. Későn döbben rá, hogy mi adj isten, pont a falka odújának a kellős közepén tart pihenőt. Bizonyára a levertség és fáradtság hatására lankadt amúgy világprofi vadászunk figyelme, másként feltűnt volna neki a nem kis mennyiségű szarvastetem. Emberünk számára tehát nincs más hátra, mint felszigszalagozni ujjai közé a niggerkést (tehát egy halom törött piás üveget) és kivinni a hóra az alfa hímet.

A végefőcím alatt aztán lehet találgatni a küzdelem végkimenetelét. Bár ezúttal nem fogadnék kedvenc ír színészemre.       

 Zuckerberg egy fasz, de a film végére kiderül - és innen üzenek a haveroknak - hogy igenes lehet pénzért öribarikat szerezni. De a malacperselyben összegyűjtött lóvéért csak szar barátot kaphatsz.

 Nem tanácsos olcsó házba költözni, mert még a végén rossz arcú motorosok fogják helyre rakni a békés házas élet  színfalait. Plusz, kenő híján az asszony is máshogy fog hozzáállni a dolgokhoz, a pénzes fickók farkához, annak érdekében, hogy kész legyen a tatarozás.

 Igazából ha valaki látta az eredeti, 1982-es filmet Kurt Russellel, akkor itt nem fog meglepődni semmin. Hát még megijedni. A legparásabb még az, amikor (a fene se tudja, hogy miért pont akkor) egyszer csak kitör a jégtömbből az izé, szegény néger koma meg láthatóan ott helyben becsinál. Aztán persze ugyanaz történik, mint a másik filmben, hiába hívják prequel-nek, ez inkább remake. Para, hogy épp ki a dolog, meg ki nem, lángszóró, bizalmatlanság, hó. Ezt megspékelték egy kis űrhajóban rohangálással, ami elég fura, mert az idegen szarkupacról senki sem hiszi el, hogy spéci űrhajót vezetne. Na mindegy, a lényeg az utolsó jelenet, ami miatt valószínűleg az egészet leforgatták: ugyanaz, mint a '82-es első jelenete, tehát egy helikopterről lövöldöznek sikertelenül egy huskyra, aki éppen az izé.

Mekkora poén.

Kollégánk megtekintette az elmúlt év legjobban várt sci-fijeit, és mint annyian, ő is csalódott. Rendhagyó dupla spoiler némi méltatlankodással vegyítve.

 Lehet hogy csak én mászom falra a túlzásba vitt CGI-tól, de nekem mind a mai napig azért jön be (többek között) az eredeti Star Wars trilógia, mert retkesek benne az űrhajók, és tényleg elhiszed a Millenium Falconról, hogy ezeréves, és hogy mindjárt levedli a kasznit. A másik, amit szerettem a Csilihábiban és a korabeli tudományos-fantasztikusnak csúfolt filmekben, az az, hogy törekedtek arra, hogy sajátos mikrovilágot teremtsenek. Az új sci-fik megelégszenek azzal, hogy a hétköznapi környezetbe váratlanul benyomul egy földönkívüli létforma, és mindent felforgat, mindennek azonban azon kívül, hogy ülsz, és sóhajtozol a színesen robbanó és villogó parasztvakító izék tömkelegén, nem sok hatása van, holott láttunk már ebből a kategóriából is zseniális alkotást (lásd Spielberg szerethető E.T-jét, vagy Carpenter zsigerien nyomasztó A dolog című filmjét).

 Három évvel később a buszos trauma feldolgozása után Sandra lepattintja Keanut, mert az egyre csak szomorkodik ezért elmegy egy fasza kis luxus hajókázásra. Na most nem is a 6 csomóval haladó, eszeveszetten száguldozó úszó ladiktól kell beszarva lenni, hanem a nem kicsit pszichopata Willem Dafoetól. A hajót sikeresen megállítja az anyatermészet - egész pontosan a tektonikus mozgások következtében kialakult partszakasz fékezi meg a megfékezhetetlent - így az elszabadult monstrumot leszarva Jason Patrick is (aki meg amúgy kiafaszom) megmenti valahogy azt a szerencsétlen Sandra Bullockot.

 Dennis Hoper lerobbantott hüvelykujját akarja megbosszulni az 50-es buszjárat peches utasain, de Keanu jön és megment mindenkit, még a folyamatos hiszti rohammal küszködő Sandra Bullockot is. A metrókocsis katasztrófa alatt kialakuló könnyes - 100-as zsepit felőrlő - szerelmes pillanat adja magát, ahogy Dennis Hopper tragikus halála is.

 Nincs értelme elrabolni a  menyasszonyt, ha a lagzit egy nagyobb mértékű armageddon szakítja félbe. A perselyezés sem megy igazán. Viszont az ajándékba kapott gyümölcsfacsarónak és az IKEA étkészletnek nem kell hosszú évekig a szekrény tetején porosodnia.

Tökmindegy a vége, addigra úgyis alszol.

 P. P. Pasolini metavilágában a férfiak elveszítik maszkulin vértjüket s minden sajátos  befolyás nélkül a vágy nem titkolt tárgyává válnak. A film egyik fő szálán induló történetnek a végén Nuredin visszakapja Zumurrudot, vagy épp fordítva, minden esetre ok s okozat nélkül összefutnak. Nuredin, mint férfi a nyivákoláson és a botladozáson túl nem tesz túl sokat a happy endért. A keretet adó aprócska történetekben pedig minden vég a kiszolgáltatott hímvesszőre helyezi a hangsúlyt. Tárgyiasult péniszek csokra szolgáljon ímhol tanulságul.