A testrablók támadásának is nevezhették volna, de nem tették, így a beszédes cím hasonlóan beszédes lezárást sejtet, tudniillik Kurt Russell sosem tudhatja biztosan, mikor találja szembe magát önmagával. A film végén lángoló hómező.

 Igazából ha valaki látta az eredeti, 1982-es filmet Kurt Russellel, akkor itt nem fog meglepődni semmin. Hát még megijedni. A legparásabb még az, amikor (a fene se tudja, hogy miért pont akkor) egyszer csak kitör a jégtömbből az izé, szegény néger koma meg láthatóan ott helyben…