Immáron kis Hazánkban is bő egy hetesre cseperedett a film, ami egyértelműen magában hordozza azt a tényt, hogy már mindenki megírt róla mindent, hogy ki miért volt jó az adott szerepben, meg hogy mennyire méltó az alábbi film a sötét lovag trilógia befejezésének. Beszélgettünk páran a láthatatlan képzeletbeli barátaimmal, így végül elérkezettnek éreztem az időt ahhoz, hogy vérbe mártott klaviatúrámon újabb ujjlenyomatokat ejtsek. 

Batman győz.

 Kedvenc fűrészelős kirakósos gyilkosunk visszatér és ezúttal Eric Matthews-t szemeli ki áldozatának, aki egy rossz útra tért rendőr, és emiatt jól megérdemli, hogy szétszívassák. Szóval Matthews, Rigg és Kerry nyomozó jól rátörik az ajtót Jigsaw-ra, aki viszont csak röhög ezen, mivel a rejtekhelyén egy monitor hálózattal figyeli éppen, amint egy rakat volt elítélt és a főszereplő fia Daniel egy trükkös-csapdás házban próbálnak túlélni. A játékosok között van Amanda is, akit az első részben ismerhettünk meg, úgy tűnik visszaeső életutáló, ezért ismét bűnhődnie kell. Jigsaw elmondja Matthews-nak, hogy az ő játéka az lesz, hogy szép csendben beszélget vele, amíg az óra le nem jár. Közben a házban egymás után hullani kezdenek az emberek, van akiből élő pirítós lesz egy kemencében, másokat csak simán fejbe lőnek, vagy szétszaggatják a kezüket. A lényeg, hogy mindenkinek nagyon fáj. Matthews ezt nem is bírja sokáig nézni, ezért jól bezúzza Jigsaw arcát, aki ennek hatására inkább elvezeti a házhoz. Azonban, amikor odaér nem a monitoron látott házacskában találja magát, hanem abban a fürdőszobában, ahol az első rész főszereplői kiszenvedtek. Fordulat: Amanda beépített ember volt és Jigsaw bűntársa lett. A monitoron látott dolgok felvételről mentek, már rég megtörténtek, Matthews fia pedig egy széfben csücsül, ami akkor nyílik ki, amikor lejár az idő. Ha Matthews a seggén maradt volna, és egy jó fröccs mellett eldiskurálgatott volna Jigsaw-val, akkor tök csodás happy end lett volna az egészből. Így viszont Amanda szépen rácsukja az ajtót és... Game Over. 

 Adamnak nem valami jól indul a napja. Egy kádban ébred, egy lelakott fürdőszobában hozzábilincselve az egyik csőhöz. Vele szemben Dr. Gordon hasonló helyzetben van. Rájönnek, hogy valószínűleg a hírhedt kirakós gyilkos (Jigsaw) áldozatai, akinek az a hobbyja, hogy választás elé helyezi az áldozatait: vagy széjjelcsonkolják magukat, vagy meghalnak. Itt is ez a helyzet, mivel Gordon papa feladata, hogy megölje Adam-et, akinek viszont le kell vágnia egy fűrésszel a lábát, ha ki akar jutni. Időközben visszaemlékezéses módszerrel megismerkedünk Amandával, az egyetlen emberrel, aki élve kijutott Jigsaw csapdájából – szétvagdosta a (nem is annyira) halott volt cellatársa gyomrát, hogy leszedhesse a fején lévő medvecsapdát. Egy jó adag beszélgetés után kiderül, hogy Adam titokban fényképeket készített Dr Gordonról, aki csalta a nejét. A gyilkosról kiderül, hogy Zap a korházi ápoló. Danny Glover meghal, Gordon meg bekattan, mert azt hiszi meghalt a családja, ezért levágja a lábát és lelövi Adam-et. Amikor Zap megérkezik, Adam felkel és agyonveri egy WC ülőkével, de mint kiderül, ő is áldozat. Fordulat: a padlón lévő hulla volt az igazi gyilkos, aki egyébként a rákos beteg a film elejéről. Adam-re rácsapják az ajtót. Game Over. 

 Nem a Szárnyas fejvadász az egyetlen jó Philip K. Dick feldolgozás a világon, és az, hogy a Total Recall is simán benne van a legjobbak között, az a jó öreg holland rendezőnek, Paul Verhoevennek is köszönhető, aki hiába állítja, hogy nem a sci-fi a kedvenc műfaja, emlékezni tuti amiatt fognak rá. Kevesen tudnak olyan nyomasztó látványvilágot létrehozni erőlködés nélkül, mint ő, és ez nemcsak a brutális jelenetek miatt van - hiába teljesen hiteltelen a fröcsögő vér színe, ezúttal is valami sokkal mélyebb szinten hat ránk a film.

 A film alapvető tanulsága, hogy nem kell válság ahhoz, hogy az egyszeri bróker a Wall Streeten megőrüljön, továbbá ha valaki Robert Palmer-szintű nyolcvanas-évekbeli zenei gyalázatokat hallgat, annak az esetében az említett megőrülés gyakorlatilag borítékolható is. Patrick Bateman (Christian Bale) menő üzletember, akinek az agyára megy a sok stressz, mely a folyamatos edzéssel/bőrápolással/munkavacsorákkal jár, továbbá az a tény sem dob sokat a lelkiállapotán, hogy másoknak menőbb a névjegykártyája (a filmben egyébként minden kártya egyforma, fehér alapon times new roman-szintű tipóval), illetve hogy nem tud asztalt foglalni egy nagyon menő étteremben, a Dorsiában. Ennek örömére aztán elkezd mészárolni, megöl egy másik yuppiet, de úgy rendezi, mintha az elutazott volna Londonba, aztán az üresen maradt lakásában kurvákat gyilkol válogatottan hiteltelen módon, az egyikre például több emelet magasból rádob egy láncfűrészt, és persze eltalálja. Ha valakinek még ekkor sem lenne gyanús, hogy ez a sok baromság nem lehet valódi, azok kedvéért telepakolták a filmet olyan jelenetekkel, amikor a fickó válogatott durvaságokat mond random helyzetekben (például egy pincérnőnek azt mondja, hogy legszívesebben elvágná a torkát), de senki nem reagál ezekre, mintha észre sem vennék. A végén ámokfutást rendez a városban, egy lövéssel felrobbantva a rendőrautókat, aztán felhívja az ügyvédjét, és bevall neki uszkve negyven gyilkosságot. És itt jön a csavar!

 Másnap ugyanis elmegy kitakarítani a hullákkal teli lakást, de az teljesen újra van festve, és épp menő ingatlanosok próbálják rásózni egy fiatal párra. Bateman legnagyobb megrökönyödésére az eladó még el is küldi azzal, hogy soha többé ne jöjjön vissza. Aztán találkozik az ügyvédjével, aki máshogy szólítja, és megjegyzi, hogy tök jó poén volt az üzenet, amit előző nap hagyott a rögzítőjén. Amúgy a film elején kinyírt yuppie köszöni jól van, tegnap ebédelt az említett ügyvéddel Londonban. Szóval az egész mészárlás csak szegény fickó beteg elméjében játszódott le, amint arról a határidőnaplóján látható ocsmány/obszcén rajzok is tanúskodnak!

(P.S.: Vannak olyan mozibuzik, akik szerint valójában arról van szó, hogy a fickó folyamatosan felfedi a valódi énjét másoknak, és megpróbálja bevallani a bűneit, de ebben a pénzéhes, felszínes világban senki nem hallgatja meg. A hullákat eme értelmezés szerint az ingatlanos is azért takarította el szó nélkül, hogy el tudja adni az ingatlant, ami senkinek nem kellene, ha kiderülne mi történt a falai közt. Szerintünk eme értelmezés képviselői tévednek.)

Ja, és még valami! Erre a filmre valójában azért emlékszik mindenki, mert óriási mém lett szegény Bale-ből, amint éppen mészárol.

Napi ótvar, olcsó, faék egyszerűségű humorral átitatott bejegyzésünk következik a mozgóképesztétika világából: Tudta-e Ön hogy a világ összes filmjének címe vicces lesz, ha hozzátesszük "a gatyámban" kifejezést? Íme egy bizonyító erejű lista a teljesség igénye nélkül:

16 utca a gatyámban

A bombák földjén a gatyámban

A csodálatos Pókember a gatyámban

A dolog a gatyámban

A fegyencjárat a gatyámban

A halálosztó a gatyámban

A közösségi háló a gatyámban

Amikor a farok csóválja a gatyámban

Amikor megállt a Föld a gatyámban

A nyolcadik utas a Halál a gatyámban

Armageddon a gatyámban

A sebhelyesarcú a gatyámban

A szégyentelen a gatyámban

A szikla a gatyámban

A tengeralattjáró a gatyámban

A titkárnő a gatyámban

Az 50 első randi a gatyámban

Az ember, aki túl keveset tudott a gatyámban

Az éhezők viadala a gatyámban

Az élet mindig drága a gatyámban

Az ezeregyéjszaka virágai a gatyámban

Az utolsó cserkész a gatyámban

Bosszúállók a gatyámban

Buli az élet a gatyámban

Cowboyok és űrlények a gatyámban

Desperado a gatyámban

Elemi ösztön a gatyámban

Eredet a gatyámban

Fehér pokol a gatyámban

Fehér tenyér a gatyámban

Fekete kefe a gatyámban

Fertőzés a gatyámban

Féktelenül a gatyámban

Film a prostituáltakról a gatyámban

Forrest Gump a gatyámban

Gettómilliomos a gatyámban

Halhatatlanok a gatyámban

Harcosok Klubja a gatyámban

Hatalmas Aphrodité a gatyámban

Hatodik érzék a gatyámban

Hazugságok hálója a gatyámban

Idétlen időkig a gatyámban

Karate kölyök a gatyámban

Keresztapa a gatyámban

Kétfejű cápa a gatyámban

Kisvakond a gatyámban

Könnyű nőcske a gatyámban

Kutyaszorítóban a gatyámban

Lesz ez még így se a gatyámban

Madarak a gatyámban

Majdnem híres a gatyámban

Mamma Róma a gatyámban

Melankólia a gatyámban

Menekülés New Yorkból a gatyámban

Mesterséges értelem a gatyámban

Nem vénnek való vidék a gatyámban

Négy esküvő és egy temetés a gatyámban

Ollókezű Edward a gatyámban

Passió a gatyámban

Pop, csajok, satöbbi a gatyámban

Ragadozó a gatyámban

Sodoma 120 napja a gatyámban

Sötét angyal a gatyámban

Spermafióka a gatyámban

Szárnyas fejvadász a gatyámban

Szerelmem nyara a gatyámban

Thelma és Louise a gatyámban

Tökéletes katona a gatyámban

Túl a csúcson a gatyámban

Vasember a gatyámban

Változó világ a gatyámban

Váltságdíj a gatyámban

Végtelen történet a gatyámban

Véres játék a gatyámban

Visszavágó a gatyámban

Volt egyszer egy Mexikó a gatyámban

Vörös zsaru a gatyámban

 Egy ismeretlen vírus tűnik fel a világ számos nagyvárosában, amely agyvelőgyulladás-szerű tüneteket produkál, csak annál kicsit halálosabb. Az amerikai járványügyi központban Laurence Fishburne megbízza Kate Winsletet, hogy találjon valami ellenszert, de az sajnos megbetegszik és feldobja a bakancsot. Eközben Matt Damon felesége és gyereke is belehal a betegségbe, azonban a jó Mattről kiderül, hogy ő viszont nagyon is immunis rá, úgyhogy innentől bátran rohan a köhögő emberek sokasága közepette és kb. Supermannek érzi magát. Az utcákon kitör a pánik és megkezdődik a gyújtogatás és randalírozás. A film felénél a vírus, akárcsak a néző, rohadtul megunja, hogy nem történik semmi, ezért úgy dönt, mutálódik egy kicsit, és még gyilkosabb lesz. Erre természetesen kifejlesztenek gyorsan egy ellenszert, amit születésnap alapján kezdenek el osztani. A film végén mindenki happy, csak Matt Damon nem, mert őt meg megcsalta a felesége, mielőtt elhullott. Ja, és a betegség úgy alakult ki, hogy egy denevér meg egy disznó ugyanazt a banánt ette. Fasza. 

 Hunter S. Thompson mint a gonzo maga, mint publicisztikai ikon, mint drogpápa, mint fegyver buzi. A pop-kultikus karakteren túl egy dolog bizonnyal a történelem sarokkövébe vésődött, mégpedig az, hogy nincs a világon még egy olyan újságíró, aki képes lett volna úgy összefogni és hangolni generációját mint ő, illetve olyan politikai hanggal bírni mint HST a cikkeiben. E film egyfajta alternatívája az újságírásban elkövetett doktori életvitelének. Zagyva krónika egy tudatmódosított létezésről, a maga blazírt és álszent ’80-as évek hangulatában.  Az alapsztori, hogy Hunter itt is-ott is beint a sznob társadalom követendő tendenciáinak. Hol egy kórházat locsol fel Wild Turkey-vel, hol egy bíróság épületében fekvőtámaszozik, némi Bloody Mary társaságában. Mindeközben ügyvédje kormányellenes fellángolásaihoz szegődik krónikásként, a fasiszta Amerikát karikírozva a végletekig. Carl Laszlo (ügyvédje) a narratíva kusza folyásában elragadja HST-t az amerikai futball döntőről, majd beülteti egy általa szervezett felkelésbe. Később az elnök kampányrepülőjén keverik a balhét és némi grapefruitot vodkával, no meg az LSD-ről énekel betépve a pilótákkal. Se eleje-se vége tablószerű életképek, parodisztikus idézőjelekkel. Így élt és így alkotott Hunter S. Thompson. Maybe.    

 Henry (Adam Sandler) Hawaii-on él és azzal tengeti a napjait, hogy unatkozó turistákat kettyint meg és rozmárokkal haverkodik. Találkozik Lucyval (Drew Barrymore), akinek meg sérült az agya egy autóbaleset miatt, és naponta mindig elfelejti, hogy mi volt tegnap. Lucy családja kénytelen minden nap eljátszani, hogy még mindig a baleset előtti októberi nap van. Ez Henrynek nagyon bejön, ezért minden nap más módon hódítja meg a hölgy szívét. Sajnos azonban egyik nap Lucy rájön az igazságra és... nem történik semmi, mert ugyanúgy elfelejti. De nem akar senkinek a terhére lenni, ezért száműzetésbe vonul egy intézetbe. Ott azonban rohamosan romlik az állapota, mert garázs helyett Adam Sandlereket kezd el festeni Beach Boys-ra, úgyhogy inkább mégis összejönnek és csinálnak egy gyereket a hajón. A film megtanít még arra, hogy Rob Schneidert szeretik a cápák, néha jól jön a snecimaflás és a rozmárnak hatalmas hímtagja van. Ja, és van benne egy nő, aki férfi és az vicces. 

Az egyszerűségéről híres Woody Harrelson anno megvert egy lesifotóst. Na, ez így magában még nem nagy szám - ahogy a lét értelménél, úgy most is a miértre kell fektetni a hangsúlyt. Woody a Zombieland forgatásának hangulatából, és az ott alakított karakteréből képtelen volt kilépni, ennek okán a fotóst agyzabáló élőhalottnak hitte, így még szerencsésnek is mondható az eset, hogy nem jégcsákánnyal esett neki a nagyon is élő paparazzinak. Ezen a vonalon elindulva sorra vettük a leghíresebb eseteket, amikor egy színész a szerep foglya maradt, és megnézzük, milyen katasztrófákat idézhetnek elő az idei év sikerfilmjeinek színészei, ha úrrá lesz rajtuk a valódi átélés.

A hamarosan mozikba kerülő The Dark Night Rises körül kialakult hype többek között abból is fakad, hogy az előző epizódot játékával mindvégig a hátán vivő Heath Ledgert 2008-ban az utómunkálatok közben holtan találták, és sokan gondolják, hogy öngyilkosságának, egyáltalán a drogfogyasztásnak oka, hogy Joker szerepe pszichikailag túl nagy megterheleést jelentett a színésznek. Hogy valóban így volt-e, már sosem tudhatjuk meg, de nem ő az egyetlen, akit Batman ellenségeként túlságosan elragadott a szerep. Danny De Vito az 1992-es Batman visszatérben alakította a denevérember aktuális ellenlábasát, a Pingvint, és a zord karakter állítólag a forgatás szüneteiben is rátelepedett a mélynövésű színész életére, olyannyira, hogy nem volt hajlandó találkozni senkivel (még a családjával sem), sőt, a film elkészültét követően állítólag pszichiátriai kezelésre is szorul. Hiába no, megerőltető lehet az a több kiló smink.